S. Lackovits Emőke: Az egyházi esztendő jeles napjai, ünnepi szokásai a bakonyi és Balaton- felvidéki falvakban (Veszprém, 2000)

Évközi jeles napok

meg, amint a Szent Szűztől Rózsafüzért kap, vagy amint a gyermek Jézus feléje nyújtja a kezét és a töviskoronát. Ezen a vidéken, mint másutt is, „széna Katának" nevezték és napja vetőnap volt. Cseszneken ilyenkor rakták el a babot. Általában valamely gazdasági tevékenység megkezdése fűződött hozzá. Május 1-je szokásaiban rokonságot mutat Szent György napjával. Elsősorban a zöldág jelentőségét kell hangsúlyozni, amely az újjászületett természetre utal, de szerelmi jelkép is volt. Május 1-jére virradóra állították a májusfát, amely fenyő, vagy fenyőfa tetején nyírfával, nyírfa vagy nyárfa volt. Kétféle májusfát állítottak: az egyiket tiszteletből a falu vezetőinek (bíró, pap, jegyző) házához, amelyért a legények pénzt kaptak, a másikat pedig szerelemből a választott lány udvarára. Szoktak májusfát állítani még a kocsmaudvarra, amit virtusból meg is másztak, s felállítása napja mulatsággal járt együtt, ugyanígy kidöntése is, amikor kitáncolták a fát, azaz táncmulatság keretében elbúcsúztak tőle. A Káli-medencében a nagygazdák udvarára is szoktak májusfát állítani, amit a legények úgy loptak és a lányok díszítettek fel. valamennyit egyetlen napon, május utolsó vasárnapján táncolták ki, a mulatsághoz a gazda adta az enni- és innivalót. Köveskálon a lányos házak kapujára, mégpedig ahol eladósorú lány volt, a legények virágcsokrot kötöttek. Mindszentkállán a májusfát kidöntés előtt „kiköszöntötték": Májusfa állítása Mencshely, 1938. (Vajkai Aurél felvétele)