S. Lackovits Emőke: Az egyházi esztendő jeles napjai, ünnepi szokásai a bakonyi és Balaton- felvidéki falvakban (Veszprém, 2000)

Évközi jeles napok

lyezkedik el, itt az állatok első kihajtásának jeles napja Szent György volt.

310 Viszont a térségünkben élő, a XVIII. sz. elején ide betelepedett német közösségek többségében május 1-je jelentőségében felülmúlta Szent György napját. A két nap átmeneti időnek számított, ezért rendelkeztek különös jelentőséggel, hisz egy egész időszakra - legeltetési idő - meghatározóak voltak. Április 25-e Szent Márk evangélista napja, a búzaszentelés ideje, amit Lesencefaluban „búzasásnak" mondottak. A nap azonos az antik Rómában Robigus isten tiszteletére tartott körmenettel és áldozat bemutatásával. Ezzel a vetéseknek a kártevőktől (rozsda = robigo) való megóvását kérték tőle. Robigalia ünnepének elmaradhatatlan része Búzaszentelői körmenet; Magyarpolány, volt a könyörgő körmenet az 1990-es évek. (dr. Sonnevend Imre felvétele) ambarvalia, amit a keresztények már a IV sz.-ban sajátjukként tartottak meg. Ez lett a nagyobb könyörgés,

311 a magyar nyelvterületen búzaszentelő, amely a középkor óta ismeretes a magyarságnál, míg Európából a legrégibb adatok a vetések megszentelésére a LX. és a XI. sz.-ból származnak.

312 Vizsgált térségünkben az 1950-es, 1960-as évekig mindig Márk napos napján tartották a vetések megáldását, ezután pedig vasárnap. Az 1950-es évektől körmenetet sem tarthattak, így nem tudtak a búzaföldre kimenni. Ezért a búza zsengéjéből bevittek valamennyit a templomba és az oltárra téve itt történt meg a vetések jelképes megáldása, de az így nyert szentelményből is mindenki vitt haza egy keveset. Búzaszentelő szertarása a templomban kezdődött, litániával. A körmenet ezután állt fel: elől a feldíszített, felvirágozott feszületet vitte két ministráns. Utánuk ment két ministráns és két lány a templomi zászlókkal, azután a pap, majd a hívek. Menet közben a Mindenszentek litániáját énekelték. Mindig a faluhoz legközelebb eső búzaföldhöz mentek, s az itt adott áldás az egész határra érvényes volt. Minden esztendőben viszont más földjéhez szoktak kimenni. Berhidán azonban mindig a falu utolsó há-