S. Lackovits Emőke: Az egyházi esztendő jeles napjai, ünnepi szokásai a bakonyi és Balaton- felvidéki falvakban (Veszprém, 2000)

A karácsonyi ünnepkör

Jankó János 1890-1902 között az egész Balaton-mellékén találkozott a lucázás szokásával a következő mondóka kíséretében: „Eljöttünk mi este, Lucza köszöntésére. Lucza fekszik ágyában, Két őrző angyalával. Gyere Lucza, menjünk el, Mennyországot nyerjük el! Ha mi áztat elnyerjük, Boldog lesz az életünk, Kity-koty, kity-koty. Majd hajnal lesz, majd megvirrad, Szól a kakas, kukorékol. Kity-koty, kity-koty. A gazdasszonynak annyi csibéje legyen, mint az égen a csillag, a földön a fűszál; Az öreg gazdának olyan vastag szalonnája legyen, mint a Lucázó gyermekek Veszprémvar- régi pinczeajtó; sányban az 1950-es években A ketek disznajának akkora orgya (Bolla József felvétele) legyen, mint a mestergerenda; A ketek lányának akkora csöcse legyen, mint a dojekorsó; A ketek lányának akkora s...-e legyen, mint apulai hordó!"

45 Ehhez hasonló köszöntőt Tihanyban is ismertek a legöregebbek. Benne nem nehéz felismerni a regölésre utaló töredékeket sem. „Eljöttem én reggel, Luca köszöntésére. Szabad-e kotyúni? Luca, Luca kitty-kotty. Adjon az Úristen, ennek a gazdának Jó bort meg pálinkát, mivel öblögesse naponta a torkát. Adjon az Úristen a ház asszonyának Annyi csibét, mint a hal ikrája. Luca, Luca kitty-kotty. Akkora kendere nyőjön nénémasszonynak Mint Balatonba' a nádas! Gelegunya vessző, nekem is van kettő. Elvárom, hogy adjanak, tarisznyámba egy garast! Ha nem adnak garast, kidöntöm a falat.