S. Lackovits Emőke: Az egyházi esztendő jeles napjai, ünnepi szokásai a bakonyi és Balaton- felvidéki falvakban (Veszprém, 2000)
A karácsonyi ünnepkör
Gelegunya vessző, nekem is van kettő. Luca, Luca kitty-kotty. Kentek lányának annyi kérője legyen, mint a Balaton hala. Ha nem annak borocskát, szétverem a hordóját! Gelegunya vessző, az én t...-m kettő. Kettő a golója, harmadik a tolója! Luca, Luca kitty-kotty. Tudok itt egy legényt, kinek neve Miska. Tudok ott egy leányt, kinek neve Jutka; Utca felé kerítse, a szobába behajtsa! Dunyha alá szorítsa, ott jól megkunkirítsa! Mint a kokas a tikot, még annál is jobban. Luca, Luca kitty-kotty. Ugy ríkassa, rékassa, mint Koca a malacát. Úgy összegömbölöggyenek, Mint a cica farka. Még annál is jobban, Luca, Luca kitty-kotty. "* A szokáscselekmény általában többnyire mindenhol azonos volt. A mondóka közben vagy leültek a szalmakötegre, s befejezve a varázsszöveget, felálltak, majd szétszórták a szalmát, vagy pedig a mondóka közben folyamatosan szórták ide-oda lépkedve, esetíeg körbe járva. Ahol botot vittek, ott arra ültek a mondóka közben, majd a háziaknál hagyták, akik Bazsiban a tyúkólban felakasztották, hogy arra ülve jól tojjanak a tyúkok. Másutt pedig csak megpiszkálták ezzel a baromfit a termékenység biztosításáért. A szétszórt szalmát összeszedték, a tyúkólba tették, hogy a baromfi jó tojó legyen és jól kotorjon. A XLX. sz. végén még kukoricát is vittek magukkal a lucázók, amit a gazdasszony a tyúkoknak adott a bőséges tojáshozam biztosítására, míg a szalmát a jó fészkeléshez az ólba tette. 47 A Somló környéki falvakban többféle kotyolószöveget is ismertek: „Luca, Luca kity-koty Tojjanak a tikok. Százat, ezerét, minden fészekbe tízet! Luca, Luca kity-koty. Akkora disznót ölessenek, mint a falu bikája! Akkora kóbászt tőtbessenek,
