S. Lackovits Emőke: Az egyházi esztendő jeles napjai, ünnepi szokásai a bakonyi és Balaton- felvidéki falvakban (Veszprém, 2000)

Évközi jeles napok

téséért. E hit alapja, hogy a szentnek kínzói kiverték a fogait, ezért ábrázolták fogóval kezében. Bálint ugyancsak ókeresztény vértanú volt (III. sz.), napját, február 14ét a tavasz előhírnökének tartották, amelyet követően megszólalnak a madarak. Szentgálon szívesen ültettek tyúkot ezen a napon, mert a kikelt csirkék korán tojtak és jó tojók lettek. Mindszentkállán úgy tudták, hogy ezen a napon párosodnak már a vadgalambok. Február 16-a az ókeresztény vértanú, Julianna (IV sz.) napja, ugyancsak időjárásjósló volt. A tavasz közeledtét jelentette a hideg ilyenkor, az enyhe idő viszont még hozhatott hideg napokat. Hasonló jóslások kötődtek Zsuzsanna (ószövetségi személy volt!) napjához, február 19-hez. Innen már hóolvadásra számítottak, „elp a a havat Zsuzsanna", és úgy tartották, hogy a "madarak sípot kapnak", s megszólal a pacsirta is. Február 22. Szent Péter apostol székfoglalása vagy székessége, amelyből Üszögös (Őszékessége) Szent Péter lett.

297 Tavaszváró napként ismerték, s belőle márciusra is jósoltak: ha hideg volt, akkor József napján tavaszi meleget várhattak és viszont. Szentgálon dologtiltó napként tartották számon: aki ugyanis ilyenkor a mezőn dolgozott, annak búzája, kukoricája megüszkösödött. Utóbbi a nap képzetkörének fejleménye (üszögnap-hiedelem) és országosan ismerték.

298 Mátyás apostol tiszteletére vonatkozóan a XIV sz.-tól ismertek magyar írásos adatok.

299 Napja, február 24-e általános időjárásjósló, Jégtörő Mátyásként is nevezik. Mivel vértanúsága eszköze a szekerce (ezzel vagy bárddal, karddal, kereszttel ábrázolták), ebből alakult ki jeget összetörő szerepe. Úgy vélték mindenütt, s ez máig is így van, hogyha jeget talál, rontja vagy összetöri, de ha nem talál, akkor csinál, vagyis a hideget a tavasz megszünteti hamarosan, de az enyhe időt még télies napok fogják követni. Ilyenkor az éjszakai fagy lassú olvadást hoz, s ez ártalmas volt a rozsvetésnek. Szentbékkállán ezen a napon vetették a mákot, hogy ne kukacosodjon meg. Kemenesszentpéteren ilyenkor ültették a tyúkot a tojásokra, hogy mind kikeljenek. A libatojást megjelölték, nehogy elvigye a boszorkány. Dörgicsén a Mátyás napi lúdtojást elveszettnek tartották, azaz olyannak, amely nem fias. Március 10. a Negyven vértanú napja, akik a IV sz.-ban szenvedtek egyszerre vértanúhalált. Napjukhoz a Káli-medencében időjárásjóslást fűztek: ha ilyenkor fagyott, akkor 40 napig még fagyra lehetett számítani, ami a bortermést kedvezőtlenül befolyásolta. Franciska napjából (XTV-XV sz.), március 9-én, az egész hónap időjárására következtettek. Március 12-e, Gergely napja (Nagy Szent Gergely pápa egyházatya, a