S. Lackovits Emőke: Az egyházi esztendő jeles napjai, ünnepi szokásai a bakonyi és Balaton- felvidéki falvakban (Veszprém, 2000)

Évközi jeles napok

resztútján a kendőjét nyújtotta, amelyen rajtmaradt arcmása is (a név jelentése: hiteles képmás). Veronika kultusza a XII. sz.-ban kezdődött és a középkor végén bontakozott ki Európa-szerte, így a magyar nyelvterületen is.

293 Veronika kendőjének képe, közepén a töviskoronás Krisztus-fővel, jellegzetes ábrázolás volt a kínzatási jelvények között, a Golgotát megjelenítő szentképeken, a türelemüvegekben és szenteltvíztartók hátlapjain. Szentgálon a szokatlanul hideg időből Veronika napján, február 4-én az esztendő folyamán nagyszámú mennyasszonyra következtettek az esztendő folyamán úgy tartva, hogy aki ezen a napon házasodik, boldog lesz. Vallásos magyarpolányi családokban, amikor mosakodás után arcukat törölték, elmondtak egy Miatyánkot „Szűz Szent Veronika" tiszteletére, mivel ő volt az, aki „kendőt nyújtott a vérrel verejtékező Úr Jézusnak." Miközben a törölközőért nyúltak, keresztet vetettek és imádkozni kezdtek. Törölközés végén az imádságot is befejezték. Február 5-e Ágota napja. Ágota a korai középkortól, sőt, már a VI. sz.tól a XVII. sz.-ig tűz elleni védőszent volt, kultuszát a barokkban Flóriáné váltotta fel. A III. sz.-ban élt vértanút Krisztushoz való hűsége miatt halálra kínozták (tüzes fogókkal, rostélyokkal), majd legendája szerint esztendő múlva az Etnából kitörő lávafolyamot koporsóján lévő fátyla megállította, megmentve Catania városát, ezért kérték tűz ellen később segítségét.

294 A vizsgált területen ugyan a néphagyomány már nem őrzi alakját, azonban találtunk még olyan szentképet, amelyen Ágota látható csípővassal és rostéllyal, háttérben a tüzet okádó Etnával. Ebből kultuszának egykori itteni meglétére is következtetünk. A III. sz.-ban élt ókeresztény vértanú volt Dorottya is, akinek napján, február 6-án az 1920-as, 1930-as években Külsővaton diót szenteltettek, amit a tyúkoknak adtak, hogy egészségesek legyenek. A szent legendája (fejevételekor az őt halálra ítélőnek a mennyei kertből rózsákat és almákat küldött) alapján szenteltek ezen a napon virágot és gyümölcsöt. Kultusza a középkor folyamán Közép-Európában és az egész magyar nyelvterületen virágzott

295 Mivel a tél végéhez közeli napról van szó, időjárásjóslás kötődött hozzá. A Somló vidékén, ha hó volt még ezen a napon, akkor a tél folytatására számítottak. A bakonyi falvakban úgy vélték, ha „Dorottya szorítja (hideg van), Julianna tágítja (enyhülés következik)." Sümegen a nap „Dorottya asszony búcsúja" néven számontartott, mert a hagyomány szerint ezen a napon találta meg a csodatévő kegyképet a béna bécsi aszszony.

296 Apollónia napján, február 9-én az ókeresztény vértanúra (III. sz.) emlékeztek, tiszteletére egy Miatyánkot imádkoztak. A fogak patrónájaként ismerték, emlegették. Akinek fájt a foga, hozzá fohászkodott fájdalma enyhí-