S. Lackovits Emőke: Az egyházi esztendő jeles napjai, ünnepi szokásai a bakonyi és Balaton- felvidéki falvakban (Veszprém, 2000)

A karácsonyi ünnepkör

Belőlük mindenki hazavitt valamennyit: a házba, a padlásra, az ablakok közé és az istállóba tettek belőlük, sőt, akadt hely, ahol a temetőbe, az elhunyt hozzátartozók sírjaira is vittek ki. Egyes falvakban versengtek egymással a gyermekek, hogy minél több virágot megszerezzenek. A Káli-medencében a káposztásföld négy sarkára leszúrtak egy-egy szálat a kártevők és a jégverés ellen. Az úrnapi virágot betegségelűzőnek, rontáselhárítónak, bajmegelőzőnek tartották. Vihar idején, villámcsapás ellen is védelmező erőt tulajdonítottak neki. Baj esetén „feláldozták", azÚmapi lomb szedése; Jásd, 1941. az tűzbe dobva elégették. Az úrna(Vajkai Aurél felvétele) pj virágot, ezt a paraliturgikus szentelményt, kidobni nem lehetett. Amikor újat vittek haza, a régit elégették. Szentgálon a reformátusok is mindig kértek és vittek haza az úrnapi virágból. Az 1990-es években magunk is láthattuk, ahogy az úrnapi sátor szétszedésekor a reformátusok a katolikusokhoz hasonlóan odamentek és egy-egy virágot elvettek, hazavitték. Előfordult, hogy a református család katolikus falus felének az úrnapi sátorhoz virágot adott, amit azután úrnapi szentelt virággal viszonoztak. Ezt az úrnapi virágot a reformátusok sem dobták ki, a régit az újjal együtt őrizték. A XLX. sz. végén a Balaton mellékén, ha beteg lett a tehén, úrnapi virágot kötöttek a szarvára, hogy mielőbb meggyógyuljon.

273 Szemmelverés ellen, rontás megakadályozására úrnapi virág füstjével füstölték meg a kisgyermekeket és az aprójószágot. Jásdi hiedelem szerint az az asszony, aki az úrnapi szertartás alatt a határt járta és minden növényből gyűjtött a kötényébe, boszorkány volt, s ezzel az analógiás cselekedettel a határ minden gazdagságát magának igyekezett megszerezni. Jásdon egyébként Űrnapján a falu alsó és felső végére is őrséget állítottak, hogy idegen be ne mehessen a községbe, nehogy bevigye oda a szerencsétlenséget.

274 Az Űrnapja a legtöbb helyen dologtiltó nap volt, mosni, kenyeret sütni különösképpen tiltatott. Hitték, hogy az Űrnapján sütött kenyér kővé vá-