S. Lackovits Emőke: Az egyházi esztendő jeles napjai, ünnepi szokásai a bakonyi és Balaton- felvidéki falvakban (Veszprém, 2000)

A karácsonyi ünnepkör

Jézus-szobrot is elhelyeztek a kis oltár két szélére. Gyertyát mindig legalább kettőt állítottak rá. Szentjakabfán olyan órát is tettek az oltárra, amelyen kereszt- és szentképábrázolás volt. Jásdon a sátor felső részére mindig feltettek egy keresztet, mintegy a bejárat fölé, amelyet virágfüzérrel öveztek. Itt még harangjátékról is gondoskodtak. Akkor hangzott fel, amikor a pap egy-egy sátorhoz ért. Berhidán az utóbbi időben már csak a kinyitott kapuk vázát használták sátorként. Mára visszamentek a templomkertbe, ami a szokás elszegényesedését jelzi. Barnagon pedig úgy elfogyott a népesség, hogy Űrnapján már ki sem mennek a templomból, pedig 1948 előtt ilyenkor még a Flórián-kápolnát is sátorként díszítették fel. Az úrnapi könyörgés körmenettel együtt járó, amikor a hívek lelkipásztorukkal végigvonulnak a falun, a sátraknál megállnak, s itt a pap a könyörgéseken túl az Oltáriszentséggel a négy égtáj felé fordulva áldást oszt. A körmenet és a négy sátornál való megállás a határjáráskor a település mágikus körbe foglalását magába olvasztott szokás, amely XH-XIV. sz.-i német gyakorlatból ered,

269 egybekapcsolva megfelelő, kedvező időjárásért könyörgő körmenetekkel. A négy sátor a négy égtájat jelképezi, bár Jásdon öt sátrat szoktak állítani. Az úrnapi körmenetben a hívek énekelve mentek egyik sátortól a másikig, ahol a könyörgések elhangzása után a szenteltvízzel való meghintést és a tömjénezést követően az Oltáriszentséggel való áldásnál térdre ereszkedtek. Virágszirmot szóró kislányok az úrnapi körmenetben; Magyarpolány, 1990. (Róka Lajos felvétele)