S. Lackovits Emőke: Az egyházi esztendő jeles napjai, ünnepi szokásai a bakonyi és Balaton- felvidéki falvakban (Veszprém, 2000)

A karácsonyi ünnepkör

Az úrnapi körmenet felállásának ugyancsak meghatározott rendje volt. Misével kezdődött a szertartás, majd felállt a körmeneti oszlop. Elöl ment fehér ruhában, kezén - sok helyen - kesztyűvel 8-10 lány, akik kis kosarakból szórták a virágszirmot a pap elé, amely természetesen az Ol­táriszentségnek szólt. Utánuk ment baldachin alatt a pap stólával, kezé­ben az Oltáriszentséggel. Mellette mentek a ministránsok, a Balaton-fel­vidéki német falvakban viszont a pap mellett két oldalon az ún. pirgerek vonultak, a Lövészegylet vagy a Polgári egylet (Bürgerek) tagjai, egységes ruhában tizenkettő, tizenhat vagy huszonnégy fő. Ezeken a helyeken a ministránsok a virágszirmot szóró lányokat követték. A pap után a képviselőtestület tagjai, majd a lányok, asszonyok, legények, házasok al­kották a körmenetet. A két világháború között sok helyen a virágszirmot az ugyancsak egységes ruhában vonuló Mária-lányok szórták. Német fal­vakban a pirgereket a fúvós zenekar követte, akik mind a templomban, mind a körmenetben zenéltek. Az úrnapi körmenet előtt már jóelőre tisztára seperték a járdákat és sok helyen virágot, gyertyákat helyeztek az utcai ablakokba. A tartalék virág­szirmokat pedig kosárban a menet végén vitték. A Balaton-felvidéki német falvak mindenikében Űrnapjához sajátos szokás kötődött, amelyet röviden pirger-szokásnak neveztek. Lényege volt, hogy ka­tonaviselt házas férfiak meghatározott létszámban (12, 16, 24, 36 fő) azonos öltözetben és puskával vettek részt a szertartáson, valamint a körmenetben, amikor is minden Úrfelmutatáskor egyszerre, de más-más elosztásban a lev­egőbe lőttek. Ugyanezt tették az Evangélium felolvasásakor is. A körmenetben katonás rendben álltak fel. Viseletük falvanként külön­bözött egymástól. Pulán fekete zsinóros öltönyt, fehér inget, csizmát, pör­ge kalapot, Nagyvázsonyban a magyar pirgerek csukaszürke egyenruhát, tölgyfaleveles, majd kakastollas kalapot, a német pirgerek pedig a házas­ságkötéskor viselt fekete ruhájukat vették fel, Totvazsonyban fekete posz­tóruhában, rézgombos mellényben és fekete (asztrachán) sapkában, Bar­nagon, Vöröstón ugyancsak fekete posztóruhában, amely bélelt volt, nagy rézgombokkal díszes mellényben és új virágbokrétával vagy mirtuszkoszo­rúval, pávatollal ékesített fekete asztachánsapkában voltak. A pirgerek mindig választottak maguknak kapitányt, aki vagy a társadalom magasabb szintjén helyezkedett el, például Pulán az erdészt, vagy jómódú gazda volt, hisz a pirgereket a körmenet után illett vendégül látnia. Ugyanakkor jó szervezőnek is kellett lennie, hisz a menet felállásának megszervezése és a szertartás egészének katonás rendben való levezénylése mind az ő felada­tai közé tartozott. A pirgerszerep sokszor öröklődött. Például a 103 esz­tendős (szül. 1897) Timmer Antal mondotta el Vöröstón, hogy az édesap-

Next

/
Thumbnails
Contents