S. Lackovits Emőke: Az egyházi esztendő jeles napjai, ünnepi szokásai a bakonyi és Balaton- felvidéki falvakban (Veszprém, 2000)

A karácsonyi ünnepkör

tisztelet övezte. Ebben nyilvánvalóan szerepet játszott a katolikus restauráció idején a passzív ünneplés kötelezővé tétele, de hozzájárultak ehhez az Űrnapja körüli csodák, amelyeknek emlékét nemzedékek őrizték meg a mai napig. Ezek az Oltáriszentség tisztelete hiányára alapozott történetek, amelyekhez valamely csodás bizonyítékok kötődnek. Szentgálon egyes református családok valamely ősük által tett fogadalom eredményeként tartják ünnepnek Űrnapját, mivel a fogadalmat tevő munkával ünnepet rontott, ezért munkája kárbaveszett, vagy más tiszteletlensége ellenére a veszedelemből (például szélvihar, villámcsapás) megmenekekült. Űrnapjára a négy sátrat vagy jámbor társulatok tagjai, vagy egy-egy család készítette el. Utóbbi öröklődni szokott és a kiöregedett családtagok helyét a fiatal nemzedék vette át. Az úrnapi sátor elkészítésének lehetősége megtisztelő feladatnak számított. A sátor vázához általában négy darab „y" alakú fát használtak, amelyeket a földbe szúrtak le és felső részüket négy vékonyabb fával vagy csak léccel kötötték össze. Volt hely, ahol a sátrak vázát eltették és esztendőként elővették. A sátor alapterülete kb. 2x1 m vagy 2x2 m volt. A gyakoribb az lxl m, míg a magasság elérte a 2 m-t. A sátor vázát zöld lombokkal (gyertyán, orgona, nyír) borították be, s a lombok közé virágokat tűztek. Barnagon a sátrak külső oldalára mindig mezei virág került. Mindenki kötelességének érezte legalább egyetlen szál virággal hozzájárulni az úrnapi sátor elkészítéséhez. Szentgálon még a reformátusok is adnak virágot e célra. A virágokat a közösség tagjai adták össze. Általában előző nap mentek el az erdőre a sátornak való fáért, azonban magát a sátrat kora reggel készítették el, hogy a lomb és a virágok el ne hervadjanak. Német falvakban gyakori volt a sátrakban és a sátrak előtt virágszőnyeg készítése, amelyen kelyhet, szívet, keresztet formáltak virágszirmokból, de erre csak a pap léphetett rá. Ezt hagyták a helyén mindaddig, amíg el nem enyészett. Az úrnapi virágszőnyeg készítése más dunántúli német falvakból is ismert.

268 Másutt a sátrak belsejébe füvet szórtak, amely valóságos zöld szőnyeget alkotott. Pulán 2-3 m-es gyertyán ágakból kettőt a főoltárnál, tizennégyet pedig a padok széleire erősítettek, a közöttük lévő részt mezei virágokkal szórták fel, tehát az úrnapi misére a templomot is díszbe öltöztették. Barnagon a sátrakhoz vezető utak két szélét gyertyánágakkal díszítették fel úgy, mintha élő fák állnának az út mellett. Ezeket azután az ünnep elmúltával eltüzelték. Az úrnapi sátrakba a templomi oltárok mintájára kis oltárokat készítettek. Ide került egy kisebb méretű asztal, letakarva fehér vagy hímzett terítővel, erre, mintegy a hátteret adva, egy nagyobb méretű szentkép, többnyire Krisztus-ábrázolás. Középre egy feszület jött, melléje pedig cserepes és vágott virág mindkét oldalról. Előfordult, hogy egy-egy Mária- és