S. Lackovits Emőke: Az egyházi esztendő jeles napjai, ünnepi szokásai a bakonyi és Balaton- felvidéki falvakban (Veszprém, 2000)

A karácsonyi ünnepkör

tos az a hiedelem, hogy a Pünkösd hajnalban szedett bodzavirág, kamilla meggyógyítja a tbc -t, a pünkösdi szekfű főzete elmulasztja a pattanásokat. A pünkösdi rózsa szirmainak ugyancsak gyógyító erőt tulajdonítottak. A serénység és az állatkihajtás összefüggése vélhető azon szentgáli hit mögött, amely szerint aki nagyon álmos, az Pünkösd reggelén, napkelte előtt igyon az állatok itató vályújából, s akkor fáradtsága elmúlik.

264 Hittek abban is, hogy a Pünkösd reggeli mosdóvízbe tett piros almától az arc is piros lesz. Tihanyban úgy tartották, hogy a Pünkösdkor ültetetett tojások mind fiasak. Pünkösd első napján többnyire hangos vigalmiakat nem, második napján viszont bálokat általánosan rendeztek. Egyike volt ez a nap a fő bálozó ünnepeknek. Vöröstón rezesbandát fogadtak, s a bort összeadták a pünkösdi mulatságra. Totvazsonyban a májusfa kitáncolását mindig Pünkösdkor tartották, akármikorra is esett napja. A legények a nagy májusfákért pénzt kaptak azoktól, akiknek háza elé felállították. A kereszthez állított májusfát Pünkösd hétfőjén elárverezték. A fa eladásából és az árverésből befolyt pénzösszegből rendezték azután a pünkösdi kitáncoló bált. Ide mindenki elmehetett, belépő sem volt. A legények saját borukat vitték, így italra nem kellett költeniük. A húsvéti ünnepkör, s egyben az ünnepes félév utolsó, igazán kiemelkedő ünnepnapja, jeles alkalma Űrnap, az Oltáriszentség ünnepe, pünkösd után két héttel. Az ünnep az Oltáriszentség középkori kultusza és az eretnekek elleni küzdelem eredményeként alakult ki.

265 Az ünnep kedveltté tételéért, elterjesztéséért egy XIII. sz.-ban élt lüttichi ágostonos apáca, Szent Julianna tett sokat.

266 Már a XIII. sz.-ban az egész Egyház ünnepévé lett, de a XIV sz.-ig még a Pünkösdöt követő második hét csütörtökén tartották. A két világháború között a vizsgált térségben is volt több olyan falu, ahol csütörtökön tartották Űrnapját, például Pulán, Szentjakabfán, Totvazsonyban, Vöröstón, hiszen az ünnep munkaszüneti nap volt. A látványos ünneplés igazán azonban csak a barokkban alakult ki. Magyar nyelvterületen korán, már a XIII. sz. végéről vannak adatok az ünnep megtartására, sőt, a XIV sz.-ban már jámbor társulatok is létrejöttek az ünnep eszméjéhez kötődve. Luxemburgi Zsigmond uralkodásától kezdve, tehát a XV sz. elejétől, feljegyzések számolnak be a fényes, úrnapi körmenetekről, amelyen a királyi udvar, sőt, maga a király is mindig részt vett (Zsigmond, II. Ulászló, II. Lajos). Az ünnep minél látványosabb külsőségeinek biztosításáért sokat tettek a céhek. A XVII. és a XVIII. sz.-ban úrnapi színjátékokat is előadtak a jezsuita iskolák tanulói.

267 Úrnapja általános szokása volt és maradt a falvak négy különböző pontján a négy égtájat jelképezendő négy sátor felállítása, amelyek 1948-1989 -ig a templomkertbe szorultak vagy a Kálváriára, de a szokás életben maradt. Űrnapját vegyes vallású falvakban a protestánsok részéről is különös