S. Lackovits Emőke: Az egyházi esztendő jeles napjai, ünnepi szokásai a bakonyi és Balaton- felvidéki falvakban (Veszprém, 2000)

A karácsonyi ünnepkör

egész német nyelvterületen általánosan gyakorolták különböző változatait. Elnevezése ezeknek a szalmába vagy zöldbe burkolt, megkoszorúzott alakoknak Pfingstlümmel, Pfingstschläfer, Pfingsthääm, Pfingstbub, Pfingsthaarel, Pfingsthansl, Pfingstl, Pfingstkönig, Pfingstlucken, Pfingstluzl, Maikönig, Maigraf volt. Pfalzban a legostobább, legutolsó pásztorgyerekre osztották ezt a szerepet. Egyébként is német nyelvterületen utolsó volt, a kicsi, a buta, a hétalvó, s így nevezték a mezőre utolsónak kihajtó pásztorfiút is. Szláv nyelvterületen ugyancsak létezett a szokás: a cseheknél, horvátoknál, szlovéneknél, (Zeleni Juraj, Zeleni Juri), de a románoknál (Gocoj) és szerbeknél (Dodola) is, valamennyinél Szent György napjához kapcsolódva (nem véletlen a név: Zöld György). A szokás meglehetősen összetett. Benne az állatok első tavaszi kihajtásának varázsló, gonoszűző cselekedetei, versenyjátékok maradványai és évnegyedkezdő szokások jellemzői kerültek együvé, kereszténység előtti tavaszköszöntéssel összefonódva. Jelentkezett bennük a tavasz megszemélyesítése, amely a XIII. sz. óta ismert Európában. Versenyzés kötődött hozzá és elmaradhatatlan kelléke volt a zöld lomb, termékenységi jelképként. Ezekben a szokásokban olyan mágikus tevékenység nyilvánult meg, amelylyel a föld termését, az állatok egészségét igyekeztek biztosítani. A vegetációs erőt személyesítették meg ezek az alakok, Újváry Zoltán szerint az agrárkultuszhoz való kapcsolatuk elvitathatadan. Egyszerre voltak gonoszűzők, de gonoszt megtévesztők (maszk, kifordított ruha) és termékenységvarázslók. A távozó telet, s a bejövő kikeletet ugyancsak egyszerre jelképezték. Ez a gonoszűzés, termékenységvarázslás, bolondjáték, alakoskodás, királyelfogás, kiszabadítás az európai moreszka táncban mind-mind jelen volt. Ezekre a szerepekre választattak ki a német közösségek későn érkező tagjai is. A zöld ágak az újjászületést, az életet jelentették, a zajkeltés, mint a téli szokásokban, itt is gonoszűzést szolgált. Az élet biztosítása érdekében történt egykori áldozatról (megveretés, kigúnyolás, megdobálás, vízbe vetés) ugyancsak árulkodik a szokás. Nem elképzelhetetlen, hogy két személy eggyéolvadása történt meg az idők során ebben az összetett, több történeti réteget megőrzött szokásban. A magyarpolányi alak személyében vegetációs démon és feláldozandó király alakja egyaránt sejthető. Sopron megyében ugyanezt a szerepet töltötte be a zöldbe burkolt „borza király". Valamennyien a jó termésért, egészségért, szaporodásért vállaltak áldozatot (vagy rájuk mérték ezt a sorsot), a közösség boldogulását elősegítve.

263 A zöld ág májushoz kötődően, feldíszített faként már Pünkösdhöz kapcsolódóan is megjelent. Kemenesszentpéteren például a falu vezető embereinek háza elé ún. májusfát állítottak ilyenkor még az 1940-es években. A tavaszi népszokásokban a zöld ághoz kötődő képzetkörrel kapcsola-