S. Lackovits Emőke: Az egyházi esztendő jeles napjai, ünnepi szokásai a bakonyi és Balaton- felvidéki falvakban (Veszprém, 2000)

A karácsonyi ünnepkör

egyik társuknál a pajtában megszabadult a lombruhától, amit a XX. sz. elején még igyekeztek megszerezni és a földekre kivinni. Aki Magyarpolányban elsőként érkezett ki a legelőre, azt is büntették. Az utóbb jövők megverték, mondva: „Der erster kriegt halt den Trieb Der letzte wird der Pfingstniegel. " („Az első megkapja a botot, az utolsó pünkösdi sün-bohóc lesz. ") Városlődön és Kislődön az utolsónak kihajtó őrzőgyerek nyakába és állatai szarvára tettek virágkoszorút, amit estig hordania kellett. Városlődön a leghamarább felébredő az alvók nyakába - öregeknek csalánból, gyermekeknek virágból - koszorút tett, miközben mondogatta: „Pfingstlimmel, Lotarm, waerest mit mir gefahran, waerest kein Pfingstlimmel geworden." (Pünkösdi hétalvó, nem kelt még fel. Ha velem jöttél volna, nem lennél pünkösdi hétalvó.) Kislődön a legkorábban felkelt fiúk a falut végigjárták, s az alvó gyermekek nyakába előző nap font virágkoszorút raktak. A megkoszorúzottak neve: „Pfingsterlimmel". Bakonyjákón, Németbányán a legkésőbb kihajtó fiú nyakába csalánkoszorú került, s faluhosszat csúfolva „Pfingstulima"-nak (Pünkösdi betyár) nevezték. Akit Úrkúton Pünkösd kora reggelén ágyban találtak, nyakába szintén csalánkoszorút tettek. Lókúton már Pünkösd szombatján megkötötték a legények a zöldágkoszorúkat, amelyekkel Pünkösd hajnalán a lányos házakat keresték fel és az ágyban lévőkre koszorút helyeztek. A „megkoszorúzott" lány a bálba sem mert elmenni, félve a nyilvános megszégyenítéstől. Veszprémfaj szon a katonaviselt legények együtt aludtak egyiküknél a pajtában és az utolsónak felébredőt „Pfingstkönig" -nek (Pünkösdi király) mondták, nyakába tehénkolompot akasztottak, lovára virágkoszorút tettek és végigvonultak a falun, betérve a kocsmába. Hidegkúton felvirágozott, felkoszorúzott lovon vonultak fel a legények és a kocsmárosnak zöldágból font koszorút adtak át, amit ő az épület csúcsfalára tűzött fel. A szokás neve „Pfingstiimmel" (Pünkösdi hétalvó), s eredetileg a fajszi szokásnak lehetett változata. Totvazsonyban a legkésőbb kihajtó fiú tehenét koszorúzták meg búzavirágból, margarétából, konkolyból font koszorúval, amit egész nap viselnie kellett, s ugyancsak „Pfingstlimmel"-nek nevezték. Ugyanezt tették Gannán is a későn kihajtóval. Farkasgyepün, Ajkarendeken a későn kelő lányokat koszorúzták meg pünkösdi zöldágkoszorúval. Herenden pedig vadkomlóból font koszorút tettek a nyakukba. A szokást ismerték a Pilis-környéki, a Buda-vidéki és a somogyi német közösségek is. Európai párhuzamait tekintve pedig elmondható, hogy az