S. Lackovits Emőke: Az egyházi esztendő jeles napjai, ünnepi szokásai a bakonyi és Balaton- felvidéki falvakban (Veszprém, 2000)
A karácsonyi ünnepkör
kapcsolódott össze, s az énekei között folklorizálódott egyházi énekek is előfordulnak. A tavasz- vagy nyárköszöntő, termékenységvarázsló szokás keresztény tartalommal gazdagodott. 257 Esetenként a kiskirályné zöld ágat is vitt, amelynek egyértelmű a természet újjászületésére utaló jelentése. A magyar kiskirálynénak megfelelő megszemélyesítés ismert Franciaországból, Flandriából stb. Valójában elmondható, hogy párhuzamai mediterrán, Nyugat-európai és délszláv területen találhatók meg. Nem kizárható az sem, hogy az ókori római Floraria ünnep valamelyes maradványa ugyancsak beépült a szokásba. 258 A hozzákapcsolódó szöveges rész egyértelművé teszi, hogy az eredeti változatban, az őstípusban a királynét ugyanúgy, mint európai rokonainál is, hordozták. Nem véletlen, hogy fiatalabb és kisebb volt mindig a királyné kísérőinél. Jankó János a XLX. sz. végén már kiveszőfélben lévő szokásként írta le a pünkösdjárást, amelynek 12 fehér ruhás lány koszorúval, egy koszorús, selyemkendőkkel betakart kicsi lány és egy adománygyűjtő voltak a szereplői. Négy lány elöl, nyolc hátul ment, közöttük, általuk vezetve a "cucorkának" mondott kiskirályné. Leghátul kosárral az adománygyűjtő. Minden házhoz bebocsátást kértek és igenlő válasz esetén közösen énekelték el: ,A pünkösdnek jeles napján Szentlélek Isten küldötte Erősíteni mi szívünket Az apostolokkal. Melyet Krisztus ígért vala Akkor az ő tanítványi Mikor mennek mennyországba Mindenek láttára. Tüzes nyelveknek szólása, Úgy mint szeleknek zúgása. Leszállott az ő fejökre Nagy hirtelenséggel. Segéljenek királynénkat, Királynénkat, asszonyunkat Bár kalácsot, bár tikmonyát (tojás) Katonaforintot. " Ezután ketten felemelték a cucorkát és kiáltották: „Ekkora legyen a kentek kendere!" Minél több adományt kaptak, annál jobban emelgették a királynét. Az analógiás varázslást követően csendült fel a záróének:
