S. Lackovits Emőke: Az egyházi esztendő jeles napjai, ünnepi szokásai a bakonyi és Balaton- felvidéki falvakban (Veszprém, 2000)

A karácsonyi ünnepkör

„Már minékünk el kell menni Isten fiát látogatni, Dicsértessék a Jézus Krisztus. " Ahol nem kaptak semmit, ott a záróének elmaradt és a cucorkát a földre ültették, így adva tudtukra az átokformulát.

259 Az adománykérő betéttől eltekintve az énekszöveg egyházi indíttatású, a Cantus Catholici pünkösdi énekének részletét tartalmazza. A szokás kései változatát Madár Ilona Kővágóőrsön találta meg, de már akkor (1980-as évek), 4-5 évtizede kiesett a szokásgyakorlatból. Amíg élt, addig Pünkösd másnapján hajnalban jártak pünkösdölni. A csoport 6-12 fő 11-12 esztendős lányból állt, csak a kiskirályné, a cucorka volt fiatalabb. Egy lány beköszönő, kettő az emelő, egy a kosártartó, a többi pedig a kendő tartó volt. Utóbbiak tartották a 4 botra kötött rojtos selyemkendőt, mint sátrat a cucorka feje fölé. Minden házba beköszöntek: "Dicsértessék. Szabad-e pünkösdökölni?" Igenlő válaszra bementek az udvarra és a cucorkát magasra emelték, majd letették és körülötte körbejárva énekelni kezdtek: „Meghozta az Isten Piros pünkösd napját, A kiskirályné magasba emelése; Kemenesszentpéter, 1980. (Z. Szabó Ágnes felvétele)