S. Lackovits Emőke: Az egyházi esztendő jeles napjai, ünnepi szokásai a bakonyi és Balaton- felvidéki falvakban (Veszprém, 2000)

A karácsonyi ünnepkör

„Sidi-ridi jó légy, friss légy, keléses ne légy. Ha valahová küldenek, fuss! A lábaid jó futók legyenek! A kezeid jó mosogatók legyenek! A fejed ne fájjon! Sidi-ridi váltsd ki magadat!" (Bakonybél) „Kelléses ne légy! Esztendőre még frissebb légy!" (Öskü) Lókúton, ahol a szlovák telepeseket németek is követték, a nyelvi asszimiláció végbement, ugyanúgy, ahogy a magyar lakosokkal vegyes falvakban is, azonban a szokások megőrizték a szlovák jellemzőket, sőt, a németek is átvettek belőlük. Ez történt a sibálás esetében. 5-7 ágból 50-60 cm hosszú fűzfakorbácsot fontak, amit Korbatschun-nak neveztek. Ezzel keresték fel a lányos házakat, mégpedig csoportosan, ahol a csoport minden tagja megkorbácsolta a lányt, aki süteménnyel kínálta meg a legényeket. Miközben suhogott a korbács, ugyanazt mondták németül, amit aprószentekkor, amely a szlovák szövegekkel tartalmilag ugyancsak megegyezett. Ugyanakkor locsolni is eljártak, sőt gyakori volt, hogy egyszerre történt mindkettő: a korbácsolás és a locsolás. A szokás résztvevői 15-16 esztendős kortól házasságkötésig a legények voltak, akiket az azonos korú lányok kedden viszontkorbácsoltak, de mondóka nélkül. A locsolást azonban nem volt szokás viszonozni. A sibálás általában hosszú életűnek mondható, csupán Öskün halt el már a II. világháború előtt, elsősorban egyházi tiltásra. Másutt még az 1960-as, 1970-es években is vitték a „sibát" a kölni mellett. A közép-dunántúli szlovákok lakta falvakban általánosan gyakorolták. Európában a húsvéti korbácsolás első írásos említése 1160-ból való. A szokás a szláv nyelvterület északi és nyugati részén terjedt el (Szlovákia, Csehország, Morvaország, Kelet-Lengyelország, Szilézia), de német nyelvterületen is megjelent, mégpedig a szlávokkal határos részeken (Odera-mente, Érchegység, Keletés Nyugat-Poroszország, Pomeránia), ugyanakkor a mátyusföldi és a Nyitra-környéki magyarság is ismerte.

238 Húsvét hétfő jellegzetes szokása volt még a komálás, komatálküldés vagy mátkálás, mely más tájakon fehérvasárnapon történt. Ezt a szokást Bálint Sándor a katekumenátusra vezette vissza (a nagyszombaton megkereszteltek fehérvasárnap vetették le fehér ruhájukat, s ilyenkor keresztszü-