S. Lackovits Emőke: Az egyházi esztendő jeles napjai, ünnepi szokásai a bakonyi és Balaton- felvidéki falvakban (Veszprém, 2000)
A karácsonyi ünnepkör
leik megvendégelték őket), mint az ókeresztény liturgikus képzetkör laicizálódott maradványát. 239 Ennek eredményeként Európa-szerte, így a latin, a szláv, a germán népeknél is általánosan elterjedt, legfeljebb csak napja különbözött a miénktől. 24 " Nyilvánvaló, hogy a szokás eredetileg a Kálimedencében - ahol még emlékeztek rá az 1980-as években - ugyancsak fehérvasárnapon lehetett, de ugyanúgy, ahogy az ünnepkörök bizonyos más szokásai, ez is valamilyen oknál fogva áttevődött húsvét hétfőre. Többnyire lányok, de előfordult fiúk lányok között is, hogy még gyermekként komát választottak, akinek feldíszített tányéron tojást, süteményt vittek a következő vers kíséretében: „Komatálat hoztam, Meg is aranyoztam, Koma küldi komának, Koma váltja magának. " 241 Az ajándékot elfogadva vált érvényessé a választott komaság. A húsvéti szokások jellegzetes Balaton-felvidéki téltemető, tavaszköszöntő, európai párhuzamokkal rendelkező változata a zöldág-járás, amelyet énekes-táncos felvonulás kísért leányjátékfüzérrel egybekapcsolva. A Somló vidékén a szokás egyik változatát fehérvasárnap, míg Vigántpetenden Pünkösdkor gyakorolták. Kerényi György, aki részletesen foglalkozott a zöldághordással és elterjedésével, megállapította, hogy ideje változó volt, lehetett Húsvét vagy Pünkösd. Lényeges az, hogy tavaszkezdő szokásról van szó, amely a húsvéti ünnepkörhöz kötődött. Célja, a település megóvása a bajtól és boldogulásának elősegítése volt. Legtovább gyakorolták és leginkább ismerték Kékkúton, Salföldön, Kővágóörsön, Káptalantótiban, Mindszentkállán, Szentbékkállán, Nemesgulácson, Kisapátiban, Gyulakesziben, Díszeiben, Hegymagason, Nemesvitán, Szigligeten, Lesencefaluban, Lesencetomajon, Lesenceistvándon, Monostorapátiba, Vigántpetenden, Kapolcson, Nyirádon, Sümegcsehiben, továbbá Halimbán, Dobán, Borzaváron, Bakonyszentlászlón, Veszprémvarsányban, valamint a Balaton déli oldalának néhány falujában. 242 Legteljesebb a kékkúti, nemesgulácsi, vigántpetendi változat. (Utóbbival a pünkösdi szokások bemutatásánál foglalkozunk majd.) Kékkúton felszalagozott és bodzaághoz erősített koronavirágból (Fritillaria imperialis), Nemesgulácson pedig temetői bukszusbokrok ágaiból és virágokból készítették a zöldágat, helyenként pedig az eltett karácsonyfa feldíszített ágát használták fel. Kapolcson pl. nem tudtak a zöldágról, csak a dallamot ismerték. A zöldágat mindig a lányok díszítették fel. 1920-1940 között még selyemszalagokat használtak, ezt kötötték a hajukba is. AII. világháború után krepp papírt vágtak fel, ebből készítettek szalagokat.
