S. Lackovits Emőke: Az egyházi esztendő jeles napjai, ünnepi szokásai a bakonyi és Balaton- felvidéki falvakban (Veszprém, 2000)

A karácsonyi ünnepkör

és Dunántúl-szerte ismerték, azonban hagyományos jellegét később elveszítette és Sümegen is inkább búcsúvásár-szerű rendezvénnyé vált. A nap legismertebb szokása a hajdan erotikus célzatú termékenységi rítus, a locsolás, azaz a vízzel való leöntés, amely egyúttal tisztító erővel is rendelkezett. Az igazi locsolás valóban vízzel történő leöntést jelentett, amikor egy délelőtt során többször is át kellett öltözniük a lányoknak, hisz egész vödörrel zúdították nyakukba a vizet. Ezt a locsolási formát a szappanos vízzel, majd a szagos vízzel, kölnivel való jelképes meglocsolás váltott fel. Tihanyban rozmaringos vizet vittek kis üvegben e célra. A XX. sz. elején még a legények jártak döntő többségben locsolni, sőt locsoló verseket is mondtak. Kaláccsal, sonkával, borral, esetleg pálinkával kínálták meg őket és a jelképes jelentésű festett vagy hímes (viasszal megírt) tojásból is mindig kaptak egyet attól a lánytól, akit megöntöztek. Gicen a legények hangoskodva, nagyokat kurjongatva csalták ki a házból a lányokat, akikre ilyenkor 2-3 vödör vizet is ráöntöttek, amiért díszített tojást kaptak. Kemenesszentpéteren csak azokat öntötték le vízzel, akiket ágyban találtak, de utána a kölniből is került rájuk. Ugyanakkor érdekes, hogy a térségben 1940 előtt nem locsoltak minden faluban, még a magyarok sem, így pl. Bazsiban, Kemenesszentpéteren. A német falvak többségében egyáltalán nem volt szokásos a lányok meglocsolása, sok helyen csak 1948 után lett azzá. A Felvidékről kitelepített és a német falvakban letelepült magyaroktól vették át pl. Hidegkúton. A locsolás szokása fokozatosan a gyermekek körébe került, akik a korábbi évtizedekben is eljártak, amiért piros tojást kaptak, mára azonban ezt a pénzbeli ajándék háttérbe szorította. A locsolást megelőző locsolóversek térségünkben nem mondhatók gazdagoknak, sőt igazán változatosaknak sem. „Kiskertben jártam, Rózsafát láttam, vagy kék ibolyát láttam El akart hervadni Szabad-e locsolni?" (A legáltalánosabb) „Mikor erre jártam, piros rózsát láttam, El akart hervadni, szabad-e locsolni?" (Szentbékkálla) „Kérem szépen a mamát, kérem szépen a papát. Adja elő a lányát, hadd locsoljam a haját!" (Kékkút)