S. Lackovits Emőke: Az egyházi esztendő jeles napjai, ünnepi szokásai a bakonyi és Balaton- felvidéki falvakban (Veszprém, 2000)

A karácsonyi ünnepkör

„Zöld erdőben jártam, hervadásnak indult kék ibolyát láttam. Vizet öntök a tövére, szálljon áldás a fejére. Az Istentől azt kérem, piros tojás a bérem. " (Tihany) „E háznak kiskertjében van egy rózsatő, Ápolta és nevelte a jó Teremtő. Vizet öntök a tövére, szálljon áldás a fejére. Az Istentől ezt kérem, piros tojás a bérem. " (Kerta) „Húsvét hétfőn megöntözlek, adj egy csókot cserébe. Piros pünkösd napján viszlek a pap elébe. " (Veszpré mvarsány) A szlovákok lakta falvakban húsvet hétfőn nem locsoltak, hanem előző este készített fűzfakorbáccsal vagy 8 ágból font nyírfavesszővel megvesszőzték, azaz megsibálták a lányokat, hogy egészségesek legyenek. A cselekmény ugyanúgy analógiás egészségvarázslás volt, termékenységi rítus, mint a locsolás. Varázsló szöveg mondása közben a vesszővel a lányok egyes testrészeit megütögették. Általában piros tojást és pálinkát kaptak érte. A zöldág, amit a szokáscselekményben használtak, a szlovák tavasz kezdő szokásoknak legfőbb tartozéka volt, egyöntetűen sibának nevezték.. Egy-egy faluban általában azonos sibáló szöveg járta, de a különböző falvaké is megegyezett tartalmában. Jásdon: „Sibi ribi masna ryby Kazal kadlek aj kadlecka, Aby dali dva vajicka E ste k tetnu kusk kolacká Na ce bolo krajcár Na csnak dva Aby tato chlava ne bolela, Aby tető nohi dobre chodili, Aby tento chrbet jak ziv ne bolel, A batochi dobre nosil. A chlava aby mudra bola, Dobre rozumela, Ajak ziv ne bolela. Pochvala mu Jeziz Kristus. "