S. Lackovits Emőke: Az egyházi esztendő jeles napjai, ünnepi szokásai a bakonyi és Balaton- felvidéki falvakban (Veszprém, 2000)

A karácsonyi ünnepkör

bői néhány cseppet tettek mindenki mosdóvizébe bőrbajok ellen. Városlődön még emlékeztek erre a szokásra, sőt itt a főzőedényeket is a szabad ég alá kitették, hogy a húsvéti harmat bekerüljön az ételekbe, védelmet nyújtva a belső bajok ellen. Húsvét első napja általában a karácsonyhoz hasonlóan a család ünnepe volt és a templomi alkalmaké. Református közösségekben úrvacsorával éltek az istentisztelet keretében. Az előző évszázadokban ilyenkor tartották a határkerülést is, erre azonban már senki nem emlékezett. Említették viszont néhány helyen a határszemlét, amely valójában a határjelek számbavételének, megismertetésének, magának a határjárásnak maradványa volt. Húsvét vasárnap, az egykori húsvéti keresztelésre emlékeztetve, a keresztszülők megajándékozták keresztgyermekeiket. Helyenként elvitték nekik ajándékaikat, helyenként pedig ők keresték fel keresztszüleiket, akik itt adták át azt, amit nekik szántak. Mindszentkállán egészen a házasság megkötéséig minden húsvétkor két piros tojást és két szelet diós kalácsot kaptak. Legtöbb helyen azonban csak piros tojást adtak ajándékként. A fiatalok már Húsvét vasárnap délután kimentek a szabadba, általában a falu határában lévő rétre játszani. A lányok piros tojást dobáltak labdaként egymásnak, lányok, fiúk tojást gurítottak, s ha összekoccantak a tojások, mindkettő a gurítóé lett, ellenkező esetben pedig azé, aki kitette a színes tojást. Városlődön egy favüla ágai közé gurították mindaddig, amíg el nem tört, s ekkor közösen elfogyasztották. A Somló környékén csak a hibás tojásokkal gurítottak. Többnyire legények játéka volt a kókányolás, azaz a tojásvágás. Az egyik tartotta, a másik pedig a két ujja közé igyekezett úgy belevágni a tojásba a pénzt, hogy beleálljon. Ilyenkor elnyerte a tojást, ha nem sikerült, akkor a pénz - többnyire krajcár, fillér - a másiké lett. Pulán lányok, legények együtt kókányoltak. A Somló vidékén viszont nem fogták meg a tojást, hanem egyikük a fal tövébe letette, és itt kellett öt lépésről belevágni a pénzt. A meghatározott távolságot akkor is be kellett tartani, ha a tojást kézben fogták. A játék egy másik változatában (pl. Padragon, Csékúton) csak összekoccantották a tojásokat, s akié eltört, azét elnyerte a másik. Húsvét hétfő már a profán ünneplés napja volt. Ekkor keresték fel egymást a rokonok, jó barátok. Egyes német falvakban (Pula, Tótvázsony, Vöröstó stb.) az asszonyok átmentek a szomszéd községekben lakó ismerőseikhez, rokonaikhoz, amelynek során itt a templomba is betértek. Az utat imádkozva tették meg. Ezt a látogatást „Emmausba menés"-nek (Emmausgehen, Spaziergang nach Emmaus) hívták. Darnay Kálmán nyomán említi Bálint Sándor a sümegi Emmaus-hagyományt, amikor is Padányi Bíró Márton püspök a XVIII. sz.-ban saját gyümölcsösében látta vendégül híveit enni-inni valóval.

237 A szokás barokk előzményekre visszatekintő