S. Lackovits Emőke: Az egyházi esztendő jeles napjai, ünnepi szokásai a bakonyi és Balaton- felvidéki falvakban (Veszprém, 2000)

A karácsonyi ünnepkör

Az iszkázi útra! Csald meg asszony az uradat, Csapd el keresményét. Ne sajnáld megnyitni nekünk A pénzes erszényét! O, ó, ó, az oldalas igen jó, A jó töltött káposztával, Enni kolbászt káposztával. 0, ó, ó, az oldalas igen jó! E, e, e, öregasszony gégéje, Ha kimegy a kuckóba, Dirmeg-dörmög magába. E, e, e, öregasszony gégéje. K, k, k, kolbásszal a káposzta, E mellé jó) borocska, Ez a magyar gyámola. K, k, k, kolbásszal a káposzta. 1, i, i, fizessenek minket ki! Szalonnával, kolbásszal, Vagy egy nagy disznólábbal, I, i, i, fizessenek minket ki!" Miközben énekelték, a „kardos vitéz" a gerendát veregette fakardjával.

188 Nyaradon 5-6 fiú tartozott a balázsoló csapatba, kifordított kabátban, sapkában, kucsmában mentek láncos botokkal, amelyekkel a taktust verték beszéd közben. A kapott adományok egy része a kántoré, másik a diákoké lett. Az 1940-es, 1950-es években is jártak, akkor döntően pénzadományt gyűjtöttek a templomnak. 80 %-át oda is adták, 20 %-a pedig az övék maradt. Nyaradon történt, hogy a szokás verses köszöntőjét, amely tánccal is összekapcsolódott, s ez nyilván farsang idején, a tavaszvárás közepette kultikus tánc lehetett, az akkori katolikus lelkipásztor „keresztény szövegre" változtatta, benne Szent Balázs életét, legendáját foglalta össze. Ettől kezdve (1947) az új változatot használták, a régi elenyészett. Az eredeti szöveg: „Emlékezzünk, hogy ma lészen Szent Balázsnak napja, Melyet a mi diákságunk ünnepléssel tart ma. Örömet e háznak, asszonynak, urának, Ezt hirdesse énekszóval, ezeket tanítsa.