László Péter szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 12. (Pápa, 2008)

tartó állt. A semptei uradalmat Dobóczky Ádám irányította Szempcről, Devecserben Kún János, majd az 1730-as évektől Poór János, Pápán pedig Bittó József volt a tiszttartó. Gróf Esterházy Ferenc tulajdonképpen maga irányította uradalmait, s minden részletre kiterjedt figyelme. Sűrű levelezésben állt tiszttartóival, akik beszámoltak a gazdaság ügyeiről, s akiket részletekbe menő utasításokkal látott el. Tisztjeit név szerint ismerte, s mindenre kiterjedt figyelme. Ez a fajta gondoskodó, szinte aprólékos magatartás csak részben fakadt jelleméből, de tulajdonképpen a gazdasági irányítás akkori rendszeréből, s az akkori társadalmi személetből is következett. A gazdasági tisztek, s különösen a tiszttartók, nem annyira hivatalnokok voltak, mint inkább familiárisok, akik a gróf környezetéből kerültek ki, egész családjuk, már hosszú évtizedeken át az Esterházyak szolgálatában állt. Maguk is saját birtokokkal rendelkező, gazdálkodó nemes emberek. Kipróbált, megbízható emberek, akiknek hűségéhez kétség sem férhetett. Bittó József tiszttartót is Pozsony vármegyéből hívta gróf Esterházy Ferenc a pápa-ugodi uradalom élére, akinek csallóközi birtokai tulajdonképpen szomszédosak voltak a semptei uradalommal. Kúriája és birtokai voltak Sárosfán, ahonnan a család előnevét is vette. Dobóczky Ádámnak a szempci tiszttartónak pedig Nyéken volt a birtokközpontja, s a Bittó és a Dobóczky családot egymáshoz is rokoni szálak fűzték. Gróf Esterházy Ferenc birtokigazgatási módszerébe, a pápai tiszttartóhoz fűződő bizalmas kapcsolatába, s egyáltalán a pápa-ugodi uradalom 18. századi mindennapi életébe jó betekintést adnak azok a levelek, amelyeket a gróf Bittó Józsefhez írt. Ezeket a leveleket a család pápai levéltárában őrizték, amelyet a kastély nyugati szárnyában, a padlástérben kialakított raktárban helyeztek el. Amikor az 1940-es évek elején éppen a nyugati szárny tetőzete leégett, az Esterházy levéltár anyagában is jelentős károk keletkeztek, s a pusztulást teljessé tették azok az események, amelyek a kastély sorsában 1945-ben és azután bekövetkeztek. A kastély gazdátlanná vált, majd a szovjet katonaság vette birtokba, s az Esterházy levéltár osztozott a kastély minden berendezésének sorsában, szétszóródott, elveszett, elpusztult. Szerencsés véletlen folytán a levéltári anyagból csupán töredékek maradtak fenn, melyek különböző úton-módon részben a pápai Gróf Esterházy Károly Kastély- és Tájmúzeum gyűjteményébe kerültek. Gróf Esterházy Ferencnek 280 levele maradt fenn, amelyeket Bittó József pápai tiszttartónak írt. Ebből 276 levelet 1975-ben Rajczi Pál kanonok, ugodi főesperes, érseki levéltáros, aki azokat Mayer Lajos helybeli tanítótól kapta, a pápai Gróf Esterházy Károly Kastély- és Tájmúzeumnak ajándékozott. Négy levél pedig egyházi vonatkozásai miatt a veszprémi Érseki Levéltárba került. Mithay Sándor, a múzeum akkori igazgatója, „Adatok a pápai uradalom és kastély történetéhez (1738-1756)" című 1987-ben megjelent tanulmányának függelékében a levelek nagy részének regestáját közölte.

2 Jelen kiadványunkban feltüntettük azt a sorszámot is, amelyet Mithay Sándor adott az egyes leveleknek. A levelek 1731-től, 1754. év végéig, gróf Esterházy Ferenc haláláig 23 évet ölelnek fel, s így is a teljes levelezésnek csupán töredékét jelentik, hiszen a gróf szinte 3-4 naponta küldte utasításait pápai tiszttartójának. Az Esterházy család pápai levéltárában ezeket a leveleket külön mappában iktatva őrizték, s fennmaradt ennek a mappának a borítója is, amelynek felirata szerint 1731-től 1756-ig, Bittó József haláláig tartalmazta az a 2 Mithay Sándor: Adatok a pápai uradalom és kastély történetéhez (1738-1756). In.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei. 18 (1987) 399-428.