Nagy-L István szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 11. (Pápa, 2006)
Történelmi személyiségek 1809-ben - ZACHAR JÓZSEF: A magyar nemesi felkelés főparancsnoka, József nádor történelmi személyisége
ezért kezdeményezte az országgyűlés összehívását, a még az ő hivatalba lépése előtt a Martinovics-perben elítéltek szabadon bocsátását, a többi politikai fogoly kegyelemben részesítését, a tanügyi reformot, a még II. József idején betiltott tanítőrendek működésének visszaállítását, egy második magyar egyetem felállítását és főleg a kereskedelem fejlesztését. Ez utóbbi téren 1803-ban önálló tervezetet is készített, és ebben így fogalmazott: „A feladat most az lenne, hogy fellendítsük a magyar gazdaságot. Biztosítani kellene termékeik szabad kivitelét, az ország gazdagodását. Ezzel elérhető lenne, hogy az örökös tartományok ipari termékeiket nagyobb mennyiségben helyezhetnék el a megnövekedett vásárlóerejű magyar piacon, így remélhető lenne, hogy Magyarország jobban hozzájáruljon az összbirodalmi terhekhez." Egyébként József nádornak mindig összbirodalmi volt az érvelése, mert tudta, hogy csak így lehetséges Bécsben elfogadtatni indítványait, amelyek sorozatosan a magyar sérelmek orvoslását célozták. Ugyanakkor azt is tudta, hogyan kell a magyarokkal szót értenie. Jól mutatja ezt három rövid részlet az 1802-es országgyűlésen elmondott beszédeiből. így kiemelte: „Én részemről semmi munka alól ki nem vonom magamat, közlendem őszinte tanácsaimat, s azon leszek, hogy megmutassam, mennyire szívemen fekszik az ország java, dísze és méltósága." Azután így szólt: „Én, mint az ország első tisztviselője, s közbenjáró a király és nemzet közt, mikép szentül esküvék, semmit el nem mulasztanék, és segédeimül hívnám a testvéri szeretetet is, hogy könyörgéseimmel minden sérelmet megelőzzek." Sőt még ezt sem tartotta elegendőnek, így biztosította még a magyar országgyűlést: „A császár - az én fivérem, de ha jogaitok legkisebbjét megsértené, elfeledném a verség kötelékeit, hogy emlékeztessem magamat arra, hogy én a ti nádorotok vagyok." Az 1805-ös országgyűlésen József nádor még tovább ment. A bécsi udvar és a magyar politikai csoportosulások vitájával kapcsolatosan sietve leszögezte: „Fő kötelességem a nemzeti alkotmányt védelmeznem." Ha ez nem lett volna eléggé világos, az újabb háborús veszélyre is tekintettel jelenlévő I. Ferenc császár-királyhoz intézte szavait: „Az ellenség agyarkodása a legsúlyosabb veszéllyel fenyegeti alkotmányunkat s politikai fennmaradásunkat. Az én ereimben is Árpád vére foly /!/, s annyira még meg nem fogyatkoztunk, hogy cserbenhagyjuk királyunkat s hazánkat." Ezzel újólag kinyilvánította, hogy a Napóleon Francia Császársága ellenében újonnan létesített Ausztriai Császárságot az örökölt közállapotoknak megfelelően és a magyar államférfiakhoz hasonlóan csakis a nem magyar felségterületek összességeként értelmezte, s kiállt a sajátos történelmi különállóság fenntartása mellett. Az alkotmányos harcon túl számos más kérdésben is a pozitív törvényjavaslatok mellé állt, lett légyen is az a Nemzeti Múzeum létesítése, a Budai Kórház bővítése, a Sárvíz szabályozása, a Ferenc-csatorna megépítése és így tovább. Mindennek az alapján fogalmazott így Kol Ionics László gróf, kalocsai érsek az országgyűlésben: „Miként a főherceg magas szellemi tehetségei, a legnehezebb ügyek tárgyalásában bebizonyított ügyessége, éles ítélete, sok országos dolgok bámulandó ismerete, nemkülönben a Felségnek iránta kitűnő kegyelme, magának pedig a nemzet iránt minden alkalommal tanúsított ragaszkodása biztos kezességül szolgál, hogy bölcs vezérlete s hatalmas közbenjárása által az ország boldogítására fordított igyekezeteikben óhajtott sikert aratandanak", mármint a megszólított magyar karok és rendek. A költő Virág Benedek egyszerűbben fejezte ki a fenti gondolatot:
