Nagy-L István szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 11. (Pápa, 2006)

Haderő és hadviselés 1809-ben - ÓDOR IMRE: A magyar nemesi felkelés 1809-ben

helyezte át főhadiszállását) - Sopron irányába kívánt előretörni, mígnem Károly főhercegtől parancsot kapott a Győrön át Pozsonyba vonulásra. Az előretörő francia lovasság Szombathely központjában összecsapott a Geramb ezredes vezette huszár és felkelő utóvéddel. A harc hevességét jelzi, hogy mintegy 50 francia illetve 3 huszár és egy felkelő elesett, valamint mindkét oldalon többen sebesültként fogságba estek. Június 8-án az Itáliai Hadsereg főerői megkezdték Szombathelyen való átvonulásukat Sárvár irányába. A szombathelyi francia áttörés komolyan veszélyeztette János főherceg császári hadseregének visszavonulási útvonalát. Ezért a csapatok június 7-ről 8-ra virradó éjszaka erőltetett menetben vonultak Jánosháza irányába. A nádor ugyanakkor azt szerette volna, ha János főherceg a Marcaltól nyugatra vonult volna föl Sárvárnak és Kapuvárnak, hogy a Rába vonala védhető legyen, ez a terv azonban a franciák hadmozdulatai miatt nem volt végrehajtható, mart a Gosztonyi ezredes vezette felkelőket még 8-án Sárvárról Karakó felé szorította vissza Lauriston. A nádor a francia átkelés hírére június 9-én a Rába vonalán álló inszurgens csapatokat hátrább vonta, Mecséry altábornagyot, a dunántúli felkelő lovasezredekkel Tét környékére rendelte, míg a győri sáncok megerősítését Davidovich táborszernagyra bízta. Ebben a helyzetben írta sürgető levelét megyéjéhez sombereki Sauska Ferenc századoskapitány, a Somogyi inszurgens lovasezred baranyai századának parancsnoka (Kisalásony, 1809. június 9.): „...Az ellenség csak két órányira tőlünk áll. ...kérem a Tekintetes Nemes Vármegyét, méltóztassék Századom után tizenöt darab jó vasas kardokat és huszonnégy Lódingokat mentül előbb ... megküldeni. A mi a Pisztolt töltő vas vesszőket érdekli, már Pápán husz.onnégy darabokat a század költségén csinyáltattam. Nem különben könyörgök a tudva lévő Csákányok [harci fokosok] ,s övek megküldése végett, annál is inkább, mivel már a tőlem kért fekete Üng és Gatyák általlyában elmaradhatnak". (Természetesen a fegyverzet és felszerelés nem érkezett meg, így a század egy része fegyver nélkül vett részt a harcokban, s ez korántsem számított elszigetelt jelenségnek). Június 10-e körül (miközben a francia csapatok Pápa környékén csaknem elvágták János főherceg visszavonuló seregének útját, illetve közvetlenül a felkelők győri táborát fenyegették) még voltak megyék, ahol a nemesi felkelés szervezését be sem fejezték, más megyei kontingensek pedig menetben voltak Pest, valamint Győr felé. A már hadbaszállt nemesi felkelők Körmendtől Pápáig fokozódó hevességű harcokat vívtak, főképpen Grouchy tábornok csapataival. A Jánosháza és Karakó körüli harcokban - különösen a Pest, illetve a Veszprém megyei lovasezred felkelői - tüntették ki magukat, akárcsak Pápánál, ahol szintén nemesi felkelők látták el az utóvéd hálátlan, nehéz feladatát. (Előbbi harcoknak állított emléket Édes Gergely pápai református lelkész „Tüskevár felől a Francziák jővén, vigasztalás" című költeménye.) Június 12-én délelőtt még József főherceg nádor főhadiszállásául szolgált a pápai Esterházy-kastély, estére - éjszakára - viszont már az itáliai alkirály és vezérkara tanácskozott patinás termeiben. A pápai ütközettel, a város elfoglalásával külön tanulmány foglalkozik, így itt csupán a pápai utóvédharcokban résztvevő nemesi felkelők harci „élményeiről" szeretnék a baranyai lovasszázad főhadnagya, Jeszenszky Imre visszaemlékezése segítségével képet adni: „...mi bajnoki indulattal az harczpiaczára ki állottunk, mindenünk csak az attagnerozáson gondolkozót, hát ekkor jöttek az Ferkok [franciák] és mindjárt egy gomboczal meg tiszteltek...az másik az somogyiak közé esik, elpattanyik és egy lovat