Nagy-L István szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 11. (Pápa, 2006)

Haderő és hadviselés 1809-ben - ÓDOR IMRE: A magyar nemesi felkelés 1809-ben

legényestül csak által pöckölt az másik világra...eleget kiáltoztunk tisztek: meg állj, mert agyon lőlek, de csak mentek egy csoportba, mint a seregély . " A császári-királyi Belső-Ausztriai Hadsereg a magyar nemesi felkelés csapataival június 12-én az esti órákban Tétnél (Győrtől dél-nyugatra) egyesült. A nádor nem nagyon volt elragadtatva János főherceg seregétől. Naplója tanúsága szerint: A lovasság nagyon gyenge, különösen a dragonyosok és a könnyűlovasok, de külsejük elég jó. Az én ezredem [a 2. József-huszárezred - 0. I.] jó állapotban van és elég erős. Az Ott-huszárok is, de állapotuk középszerű. A gyalogság - az Esterházy-, az Alvinczygyalogezredek és a gránátosok kivételével - gyenge, elrongyolódott, sok újonccal. A landwehr - zászlóaljak nyomorúságosan öltözöttek, legénységük kiképzetlen. " Az egyesült seregek fölötti parancsnokságot uralkodói utasításra János főherceg vette át, bár szívesen elhárította volna e tisztet, annál is inkább mivel a nádor - közjogi méltóságára hivatkozva — nem akart lemondani az inszurgens csapatok vezérletéről. Végül is abban egyeztek meg, hogy János átveszi a főparancsnokságot, de József főherceg is részt vállal a vezetés teendőiből. Károly főherceg utasítása szellemében abban is megegyeztek, ha a franciák támadnak, felveszik velük a harcot. Az egyesült sereg Győr irányába húzódott, szorosan nyomában a franciákkal. A csanaki dombok birtoklásáért folytatott küzdelem már előrevetítette a másnapi ütközet kimenetelét, mivel a harc az ekkor még kisebb létszámú franciák sikerével zárult, akik Pápán a császári sereg hátrahagyott málháját is birtokba vehették. Inszurgensek a győri csatában így virradt fel június 14-e, a franciák „szerencsenapja", a marengoi és friedlandi győztes csaták évfordulója. János főhercegnek lehetősége nyílt, hogy felkészüljön a csatára, ő azonban teljesen vezérkari főnökére, Nugent vezérőrnagyra bízta az előkészületeket. Nugent hadaik létszámfölényéből /!/ kiindulva támadó csatára készült, de előzetes haditervről nem gondoskodott, úgy vélte jobb a terepen felállítani a csapatokat. Minderről a reggel 7 órakor a győri püspöki palotából a Szabad hegyi Templom dombra kilovagoló főhercegek is meggyőződhettek, akik ekkor már a csanaki magaslatok irányából kibontakozó francia csapatokat is láthatták. Az itáliai alkirály seregei 14-én hajnalban öt hadoszlopban megindultak Győr irányába. Az alkirály és vezérkari főnöke, Charpentier a környék legmagasabb pontjáról, a csanaki magaslatról megszemlélte a császári és királyi csapatok hadállását, mely a Rába bal parti sáncoktól a Viczay-árokig, mintegy 4,5 km hosszúságban húzódott. A franciák felvonulása - közel 5 órát vett igénybe - időt hagyott János főhercegnek csapatai felállítására, és annak eldöntésére, hogy hadállásukban várják be az ellenséget. Mint főparancsnok, maga kívánt a középhad élére állni. A centrum jobbszárnyát a Jellachich Ferenc altábornagy vezette három dandárnyi (német sorgyalog, határőr, landwehr, magyar sorgyalog és inszurgens gyalogság) harccsoport képezte, míg bal szárnyára, Colloredo-Mansfeld altábornagy alárendeltségében, egy hasonlóan vegyes gyalogzászlóaljakból összeállított hadosztály került némi tüzérségi támogatással. A csatarend jobbszárnya, Frimont altábornaggyal az élén, dandárnyi lovasságból (felkelő lovas, dragonyos, huszár, svalizsér lovasság és egy gyalogos vadászszázad), továbbá az őket támogató lövegekből állt. A hadrend balszárnyát Mecséry altábornagy alá-