Nagy-L István szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 11. (Pápa, 2006)
Haderő és hadviselés 1809-ben - ÓDOR IMRE: A magyar nemesi felkelés 1809-ben
ÓDOR IMRE A MAGYAR NEMESI FELKELÉS 1809-BEN Az 1808. évi országgyűlés összehívásával - mint ismeretes - az uralkodót, /. Ferencet az a szándék vezérelte, hogy az elkövetkező háborúra Magyarország teljes katonai erejét, így a nemesi felkelést is mozgósítsa. E törekvés sikerét jelentette az új, úgynevezett felkelési törvény (1808:2.,3.tc.) megszületése. A törvény a felkelési kötelezettséget minden korábbinál pontosabban és részletesebben rögzítette. (E rendelkezés mintegy 50 ezres felkelő hadsereg felállításával számolt. A későbbiekben látni fogjuk, hogy az elvet nem sikerült maradéktalanul átültetni a gyakorlatba és valójában mintegy 38 ezer nemesi felkelő szállt hadba). A törvény rendelkezett a nemesség összeírásáról, szemléjéről, a felkelők felszereléséről, vezényletéről, gyakorlatoztatásáról és előírta a fegyelmi szabályokat is. A felkelés szervezése, így a fenti teendők zöme, a költségek előteremtésétől az élelmezésig, megyei keretben zajlott. Az országgyűlés a felszerelés és a felkelési pénztár dolgában csak útmutatást adott, a nádorra, mint a felkelés főparancsnokára és a neki alárendelt törvényhatóságokra bízva a részletek kidolgozását. Az ország elmaradott gazdasági viszonyai, a már szinte hagyományosnak számító „végveszély-helyzet", a korábbi felkeléseknél is megtapasztalt fölszerelési hiányosságok, továbbá a finanszírozás kérdőjelei nem túl sok jóval bíztattak. A nemesek összeírása mindazonáltal az ország megyéinek többségében az 1809-es esztendő első két hónapjában lezajlott. Az összeírások (megkülönböztetetten fontos forrásai a nemesi társadalom kutatásának, melyek kivételesen a vagyoni differenciálódásról is képet adnak) eredményei megmutatták, hogy az európai átlaghoz mérten is nagyszámú és kimagasló arányú magyar nemesség túlnyomó részének vagyoni viszonyai nem teszik lehetővé kis gazdaságának elhagyását, és még kevésbé a saját költségen történő katonáskodást. A véglegesen kialakított felkelő seregen belül mindössze 191 nemesnek haladta meg a jövedelme az évi 3000 forintot, 173-an voltak a 2000-3000 forint és 864-en az 1000-2000 forint jövedelemmel rendelkező személyek, akiknek - a törvény előírása szerint - lovasként kellett hadba vonulniuk. 1000 forint körüli jövedelemmel 1522 nemes rendelkezett, ők gyalogosként szolgáltak. A többi, a szemléken is alkalmasnak bizonyult nemes, mintegy 32 ezer fő, csak a vagyonosabbak, a megye illetve az államkincstár terhére katonáskodhatott! Vas megyében például a 2578 alkalmasnak talált személyből 2303-at a gyalogsághoz, 275-öt a lovassághoz lehetett besorolni.
