Nagy-L István szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 11. (Pápa, 2006)
Haderő és hadviselés 1809-ben - VIZI LÁSZLÓ TAMÁS: AZ 1809-es győri ütközet a magyar történeti irodalomban
alkalmas volt a „reakciós, népnyúzó nemesség" elleni fellépés megalapozására, melyet a győri futás emlegetésének állandó sulykolásával még hatékonyabbá lehetett tenni. Az inszurrekció morális lejáratásával, nevetségessé tételével és elbagatellizálásával a történelem szemétdombjára lehetett vetni mindazt, ami a magyar nemességhez volt köthető. Az inszurrekcióról ily módon kialakított negatív és sematikus kép évtizedeken keresztül uralta az oktatást, a közgondolkodást és a történetírást egyaránt. Generációk nőttek úgy fel, hogy e nemesi mozgalmakról jó esetben is csak Petőfi Sándor „A nép nevében" című versének elhíresült sorait tudták idézni: ,,S ti, kik valljátok oly gőgösen : Mienk a haza és mienk a jog ! Hazátokkal mit tennétek vajon, Ha az ellenség ütne rajtatok?... De ezt kérdeznem! engedelmet kérek, Majd elfeledtem győri vitézségtek. Mikor emeltek már emlékszobort A sok hős lábnak, mely ott ugy futott?" 50 - s közben fogalmuk sem volt az inszurrekció valós szerepéről és tevékenységéről. 51 A nemesi felkelésről tudatosan, rosszindulatúan és nem kevés politikai célzattal kialakított felfogás évtizedeken keresztül tartotta magát. Az 1970-es években ugyan elkészült néhány, elsősorban helytörténeti feldolgozás, de a szük szakmai körökön túl ezeknek alig akadt visszhangja. A nemesi társadalomról kialakított kép árnyaltabbá tétele az 1980-as évek elejétől rendszeressé váló társadalomtörténeti konferenciákon kezdődött meg, de az inszurrekció átértékelésére ekkor még várni kellett. Csak az 1980as évek második felétől kezdődően, majd pedig a győri csata 1989-es 180. évfordulóját követően jelentek meg azok az írások és tanulmányok, melyeknek eredményeként az 1990-es évekre szakmai körökben egyértelműen elfogadták a nemesi felkelés újragondolt és átértékelt változatát. Az első komoly áttörést Kosáry Domokos 1977-ben 52 és Benda Kálmán 1980ban 53 megjelent írásai jelentették. Kosáry a győri vereséget az „egyesült sereg... döntő és emlékezetes" 54 kudarcaként említi, ami minden tekintetben jelentős fogalmi elmozdulást jelentett az ötvenes, hatvanas évek interpretációihoz képest. Kimondta, hogy a vereség a János főherceg által vezetett, inszurgensekkel kiegészített császári-királyi haderőt érte, s említést sem tett győri futásról, menekülő, gyáva nemesi felkelőkről. Az előzőekkel szinte egybecseng, az a nemesi felkeléssel kapcsolatos árnyaltabb megállapítás, melyet Benda Kálmánnál olvashatunk: „...a Dunánál gyülekezett a magyar nemesi fölkelés is, amelyet József főherceg nádorral az élen János főherceg parancs50 PETŐFI II. köt. 32-33. 51 Erre vonatkozóan lásd az 1950-es évek korszakra vonatkozó történeti feldolgozásait. Pld.: MÉREI - SPIRA 52 KOSÁRY 53 BENDA 54 KOSÁRY 118.
