Nagy-L István szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 11. (Pápa, 2006)
Haderő és hadviselés 1809-ben - VIZI LÁSZLÓ TAMÁS: AZ 1809-es győri ütközet a magyar történeti irodalomban
A győri ütközet természetszerűen kiemelt helyen szerepel R. Kiss munkájában. Figyelemre érdemes azonban, hogy míg az előzményeket és az összecsapás előkészületeit 37 meglehetősen részletesen és alaposan ismerteti a szerző, addig a győri ütközet lefolyását, annak menetét kizárólag a korabeli forrásokat közölve ismerteti. Ezek a következők: János főherceg június 16-i és 21-i levelei Károly főhercegnek illetve gróf Fülöp Stadion kancellárnak, az ütközetben részt vett lovasezredek és gyalogzászlóaljak naplói, Hohenegger Lőrinc győri kanonok és Painter Mihály c. püspök visszaemlékezései, Maretich százados jelentése, Kisfaludy Sándornak az ütközetről szóló leírása. 38 Összegzésként R. Kiss megállapítja: nem vitás, hogy az összecsapásból az inszurgensek egy része a visszavonulási parancs kiadása előtt megszaladt. Ennek okait az inszurgensek készületlenségében, kiképzetlenségében határozza meg. Az inszurgens lovasság megfelelő lószerszám és begyakorlottság hiányában a kartácstűztől megvadult lovakat egyszerűen nem tudta megfékezni és a csatatéren tartani. Ez mellesleg a reguláris lovasság számára sem lett volna könnyű feladat. Határozottan visszautasítja a gyávaság vádját, s ezt alátámasztandó kiemeli, hogy az inszurgens gyalogság és a sorhad együttes visszavonulását éppen az inszurgens lovasság biztosította, ami nem igazán vall gyávaságra. Ezzel szemben a vereség okainak összegzésekor a hadvezetés súlyos mulasztásait - a rosszul megszervezett hírszolgálatot, az ellenség erejének lebecsülését, a határozatlanságot, az egységes vezetés hiányát, a kedvezőtlen pozíciók megválasztását emeli ki. 39 R. Kiss István munkája már a kortársak részéről is számos bírálatot váltott ki. 40 Az inszurrekció iránti túlzott elfogultsággal és részrehajlással illették a szerzőt, aki igyekezett ugyan cáfolni az ellene felhozott vádakat, 41 de munkáját a történetírás mindmáig a nemesség dicsőséges szereplését bemutató, historizáló történeti munkaként tartja számon. A téma feldolgozása a két világháború közötti időszakban tovább folytatódott. A Horthy-korszak történelemfelfogása nem bélyegezte meg az inszurrekció katonai szereplését, hanem 1848-49 katonai hagyományai mellett a nemzeti hadsereg egyfajta előképének tartotta a franciákkal szembeszálló nemesi felkelést. Jelentős szemléletváltást jelentett, hogy megszűntek, illetve visszaszorultak a korábbi munkákat jellemző, az inszurrekció túlzott idealizálásából adódó elfogultságok, s a korszakban megszülető szaktudományos feldolgozásokban - melyek elsősorban a Hadtörténelmi Közleményekben jelentek meg - a szakmai szempontok maradéktalanul érvényesültek. Megkezdődött a napóleoni háborúk nemesi felkeléseinek hadtörténeti alapossággal történő, elfogulatlan feldolgozása. E munkák viszont - noha a kultúr- és közpolitikai viszonyok kedveztek volna egy ilyen vállalkozásnak - a korszakot több szempontból átfogó, nagyszabású történeti szintézissé mégsem álltak össze. Ez alól csupán a hadtörténeti összefoglalók a kivételek. Ilyen Pilch Jenő 1933-ban megjelent népszerű hadtörténelmi munkája 42 és 37 R. KISS I 152-160. 38 R. KISS I 161-209. 39 R. KISS I 206-209. 40 VISZOTA 1911; VISZOTA 1912; PETHŐ 41 R. KISS 42 PILCH 178-183.
