Nagy-L István szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 11. (Pápa, 2006)

Az 1809-es hadjárat Magyarországon - LENKEFI FERENC: Francia hadifoglyok Magyarországon 1809-ben

Pétervárad, Eszék, Brod és Gradiska fogadhatott volna összesen 16.000 franciát.

4 Erdély válasza nem ismeretes, de későbbi iratváltásokból tudjuk, hogy jelentős számban kerültek oda is foglyok. Mivel a linzi katonai parancsnokság április 18-22 között német területről egyelőre 3100 franciát szándékozott 4 oszlopban, a Dunát is felhasználva tovább küldeni, sürgőssé váltak az intézkedések.

5 Az udvari Haditanács utasítása úgy szólt, hogy a tiszteket és a legénységet elkülönítve, Schwechaton és a Morvamezőn keresztül - a magyar határig a Landwehr bevonásával - Pozsonyba, mint eloszló központba, majd Buda felé szállítsák. A pontos nyilvántartást és ellátmányozást, a szigorú felügyeletet, de a humánus bánásmódot is előírták.

6 János főherceg szándékai szerint ekkor még belső-ausztriai sáncmunkákra alkalmaztak volna önként jelentkező foglyokat, megfelelő napidíjjal.

7 A zökkenőket jelzi, hogy május elején Boussi francia hadsegéd 1600, Innsbruck előtt kapitulált francia megadási feltételeinek be nem tartását (a tisztek megtarthatják fegyvereiket, lovaikat és poggyászukat, s becsületszóra elbocsáthatóak) nehezményezte.

8 Francia rosszallást hozott az is, hogy a koalíciós oldal szigorú megfigyelésük mellett dezertőrök felvételére számított Carneville vezérőrnagy emigráns szabadcsapatához, legfeljebb 15 forint foglalóval. Hasonlóképpen bajor, badeni, württembergi, sváb, hessen-kasseli fogoly legénység átvételére törekedtek újonnan felállítandó nemzeti vadászzászlóaljakhoz és szabadcsapatokhoz.

9 A szállítások folytatásaként április 29-én az alsó-ausztriai főhadparancsnokság 93 francia fogoly tiszt érkezését jelentette Inzersdorfba azzal, hogy Pozsonyba továbbítják őket. Május 2-án 3 tiszt és 779 legény, 3-án 39 tiszt érkezett, szintén Pozsony úti céllal.

10 A déli hadszíntéren ugyanezen időben ejtett nagyszámú fogoly egy részét az itáliai hadsereg főhadparancsnoksága április 20-i jelentése szerint Laibachnál alkalmazták sáncépítésre, a többieket magyar területek felé irányították." Az osztrák offenzíva kifulladására utalva április 26-án már Trevisóból jelentette Gyulai Ignác altábornagy, horvát bán hadteste a visszavonulást a hadifoglyokkal együtt.

12 Mindez a kezdeti sikerek és Aspern-Essling ellenére a fokozatos összeomlást vetíti előre, s vége is szakad a dokumentálható iratváltásoknak egészen az év novemberének végéig. Bécs május 13-i megszállása után a francia hadsereg lefoglalta az addigra evakuált udvari Haditanács irattárának ill. levéltárának azon részét, amelyet nem sikerült Péterváradra menekíteni.

13 A budai főhadparancsnokság aktái sem nyújtanak támpontot, ami szintén a francia ellentámadás számlájára írható. így csak a békekötést követő, a hadifoglyok cseréjének és hazaszállításának viszonylag bőséges, s itt kellően nem taglalható forrásanyagára hagyatkozhatunk. 4 H.K.R. 1809. G. 2555. 5 H.K.R. 1809. G. 2361. 6 H.K.R. 1809. G. 2361. és 2385. 7 H.K.R. 1809. G. 2372. 8 H.K.R. 1809. G. 2496. 'H.K.R. 1809. G. 2386. 10 H.K.R. 1809. G. 2588. 11 H.K.R. 1809. G. 2406. 12 H.K.R. 1809. G. 2638. 13 H.K.R. Präsidiale 1809-10-15 utal az eseményre.