Nagy-L István szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 11. (Pápa, 2006)

Az 1809-es hadjárat Magyarországon - CSIKÁNY TAMÁS: A francia és az osztrák tüzérség alkalmazása az 1809. évi magyarországi hadjárat során

négy ló húzta. A kezeléshez szükséges tüzérek előírt száma kilenc fő volt, de szükség esetén három fő is elvégezhette a kiszolgálást. A löveg tűzgyorsasága két lövés lehetett percenként. Az eddig felsorolt adatokon kívül fontos megemlíteni a löveg találati pontosságának rendelkezésünkre álló adatait. Az 1826-1827-ben végrehajtott lövészet tapasztalatai alapján, a fent említett ágyúval leadott lövések eltérésének közepes értéke, 1000 lépés lőtávolság esetén oldalirányban tizenegy, hosszirányban száztíz lépés volt. A lövegek másik nagy csoportjába a tarackok tartoztak, melyeknél az űrméret meghatározása másképpen történt. Ezen eszközöknél ugyanis - talán hagyomány tiszteletből - a csőbe férő legnagyobb kőgolyó súlyát vették alapul. A tarackokat rendszerint gránátok kilövésére használták. Csövük olyan hosszú volt, hogy általában kézzel a csőfeneket el lehetett érni. Az ágyúval ellentétben - ahol a csőfar megvastagodott - ezen lövegek csöve egyforma vastagságú volt. A csőfenéken a lőpor számára lőporkamrát alakítottak ki. Osztrák tüzér 1809 után A tarackok elsősorban hegyes vidéken, illetve helységharcokban voltak hasznosak. A tarack találati pontossága jóval alatta maradt az ágyúnak. A hétfontos tarackkal végrehajtott lövészet azt mutatta, hogy ezen löveg lövedékei 1000 lépés lőtávolság esetén harminc lépés oldal- és százharminc lépés hosszúsági közepes eltéréssel csapódtak a célba. A mozsarakat gránátok (bombák) felső szögcsoportba történő „dobására" használták. Ezen eszközöket ostromnál, illetve várvédelemnél alkalmazták. Csövük -