Nagy-L István szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 11. (Pápa, 2006)

Az 1809-es hadjárat Magyarországon - CSIKÁNY TAMÁS: A francia és az osztrák tüzérség alkalmazása az 1809. évi magyarországi hadjárat során

melyeket ún. szánkókra erősítettek - három kaliber hosszú volt. Legelterjedtebb űrméret a tíz-, harminc- és hatvanfontos volt. A fenti lövegek mellett megjelentek röppentyűnek nevezett eszközök is. Ezt a tüzérségi fegyvert az angol Congreve ezredes 1805-ben szerkesztette meg, mely korántsem volt tökéletes ugyan, de könnyű mozgathatósága és az, hogy bárhol fel tudták állítani állványát, hasznossá tette alkalmazását. A lövegek működéséhez lőszerekre volt szükség. Ez gyűjtőfogalom, mely a lövedékeket, a lőport és a gyújtóeszközöket foglalta magába. .•'>•( gg II • 1 lu * >

|jj uc

í- ""-^ 7. &gyú*a rcrvy 8«Tfifad*4fóén? . • ' ^M£J • ~* 3 ——• • * 9 &gyü -;30'.y

utc.ti-ny Lövedéktípusok A legelterjedtebb lövedékfajtával, a golyóval általában akkor lőttek, amikor az ellenség sűrű sorokban, oszlopokban állt, illetve támadott. 400 lépésről egy hatfontos golyó huszonhárom-huszonnégy embert „üthetett" keresztül. A lövegfajtákként különböző névvel illetett gránátokat a lövésnél meggyulladó gyújtózsinór robbantotta fel. Egy hatfontos gránát tizenkét-tizenhat darabra szétrobbanva, 300-500 lépés sugarú körben okozhatott sérülést. A tüzérség közvetlen védelmét szolgálta a kartács. E lövedéknél horganygolyókat alkalmaztak, melyeket egy lemez hengerbe helyeztek. A lemez henger a kilövés után, a