Nagy-L István szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 11. (Pápa, 2006)

Az 1809-es hadjárat Magyarországon - CSIKÁNY TAMÁS: A francia és az osztrák tüzérség alkalmazása az 1809. évi magyarországi hadjárat során

annak a veszélye, hogy otthagyják ezeket. Az így valamivel lassabbá vált tüzérség azzal ellensúlyozta hátrányát, hogy nagyobb arányban szervezett lovasütegeket.

4 A tüzérségnél a 19. század első felében különböző rendeltetésű és űrméretű lövegeket alkalmaztak. Rendeltetés szerint hegyi-, tábori-, ostrom- és várvédő lövegekről beszéltek. A haditengerészet lövegeit most nem említjük. A löveg, mint gyűjtőfogalom magában foglalta a különböző űrméretű ágyúkat, tarackokat (vetágyúkat), mozsarakat és a tüzérség szervezetében ekkor már megtalálható röppentyűket. Az ágyúk a rendszeresített lövedékek kilövésére alkalmas tíz-harminc kaliberű (a cső hosszának és belső átmérőjének az. aránya) lövegek voltak. Űrméretűket a kilőhető legnagyobb vasgolyó tömege szerint határozták meg. Osztrák tüzérek 1809 előtt A tábori tüzérség átlagosnak számító lövege a hatfontos ágyú volt. Ezen ágyú csövének hossza tizenhat kaliber, tömege hét mázsa, a hatásos lőtávolsága 1100-1400 lépés körül mozgott. A lövegek csövének anyaga 10:1 arányban tartalmazott rezet és cint. A lövegtalp biztosította a megfelelő mozgathatóságot és ennek segítségével végezték az irányzást is. Az ágyút a rendszeresített mozdony alkalmazásával általában 4 A császári-királyi tüzérségre, lövegekre és löszerekre lásd MÜLLER; DOLLECZEK, HOLLINS, CSIKÁNY.