Nagy-L István szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 11. (Pápa, 2006)
1809 és Pápa - FERDI IRMFRIED WÖBER: A pápai ütközet 1809. június 12-én
vívott harcokról Magyarász a következőket írja: „A fentebb érintett Templom melléki utósereg is szinte három ízben lőtte ki fegyvereit a Csuzinö-féle ház és a Rózsavendégfogadó közt benyomuló Franczia lovasvadászokra, kik csakugyan mindannyiszor némüleg vissza is vonultak; azonban a háromszori lövésnek minden eredménye egyetlen lónak halála lön; mellynek tulajdonosa nyergét és minden szerszámát rögtön összeszedvén hozzám jött, illy kérdéssel támadván meg: Habt ein Pferd!? 2 " Az összes sebesült ellátása érdekében a városi kórházat (irgalmasrendi kórházként, vagy Mizer kórházként is ismert), a bencés rend kórházát és a Szentilonay kórházat is igénybe vették. Június 13-án reggel 116 osztrák és magyar katonát, valamint 47 francia sebesültet helyeztek el a bencés kórházban Dumont francia főorvos parancsnoksága alatt. Mivel itt már nem maradt több hely a többi sebesültnek, ezért a katolikus iskola osztálytermeit kórtermekké alakították át. Az irgalmasrendi kórházba 17 sebesült nemesi felkelőt és 16 sebesült franciát helyeztek el. A sebesült tisztek az Esterházykastélyban kaptak szállást. Hat hét alatt összesen 5079 sebesült katonát ápoltak a városban. A városi civil lakosságból is haltak és sebesültek meg néhányan. Zsoldos János, a városi kórház főorvosa írja a memoárjában, hogy egy magyar katonát a franciák a várkastély falához szorítottak, és a katona falra fröccsent vére sokáig látható volt. Magyarász plébános írja: „Délután 4 órakor özönlött be Pápára a Francziák serege, Eugène Alkirály vezérlete alatt, ki is a Várban szállásolt be (...) Hozzám a plébániára bizonyos Boneau Fő Generális és az egész Olasz Armádiának első Ellátó Biztosa rendeltetett két segédeivel; ezeknek egyike diákul, másika pedig németül jól érthetőleg beszéllett." János főherceg hadserege tovább folytatta a visszavonulását, és este nyolc órára elérte Gyarmatot, ahol Mecséry tábornok felkelőivel felvehette a kapcsolatot. Karl von Freydorf százados, a badeni lovastüzérség parancsnoka írja, hogy a többórás harcban ember és állat a legvégsőkig kimerült: „a lovak már nem tudtak egyetlen lépést sem tenni". A Kálvária dombja körül még folyt a harc, és néhány huszár itt is fogságba esett. Grouchy túl későn érkezett, hogy ebben a harcban részt tudjon venni. Pápa elfoglalása után kapta Montbrun a parancsot Beauharnais-tól, hogy üldözze Ettingshausen utóvédjét. Jacquinot tábornok az 1. és 2. lovasvadász-ezredekkel végrehajtotta ezt a parancsot, egészen Takácsiig követte János főherceg hadseregét. Este nyolc óra körül a Gerecsepataknál folyt a lövöldözés. Ettingshausen Gyarmatig húzódott vissza. A visszavonulást kissé elhamarkodottan hajtotta végre, gyakran még arra sem maradt idő, hogy a lovakat ellássák. „Lovaink a gabonából rágódtak, de itatni időnk már nem maradt, a trombitahívóra hajnal előtt lóra, s Győr alá parancsoltattunk" - írja a zalai lovasezred egyik tisztje. Ezek után az utóvéd üldözését beszüntették a franciák. Ettingshausen tábornok, aki a zalai gyalogoszászlóaljjal ekkor végezte az első katonai gyakorlatot a következőt írta a naplójába: „Minden nehezen és lassan ment. A tisztek a becsületükért aggódtak. Hangosan panaszkodtak a katonáikra, mert azok ügyetlenek és járatlanok voltak. Vigasztaltam és bátorítottam őket. Nem csoda, mert még eddig sohasem álltak ki ilyen nagy tömegben, és még lőgyakorlatot sem végeztek." Cafarelli, a francia hadügyminiszter, aki Nemesdömölkön a már nyugdíjazott Mayer őrnagynál pihent meg, egy beszélgetés során a következőt mondta: „Önök bátrak, 2 „Van egy lova?" (a szerk.)
