Nagy-L István szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 11. (Pápa, 2006)

1809 és Pápa - FERDI IRMFRIED WÖBER: A pápai ütközet 1809. június 12-én

de gyakorlatlanok és rosszul felfegyverzettek. Arról Önök nem tehetnek, hogy gyakorlatlanok, és rosszul felszereltek. A szegény inszurgenseket néhány napos kiképzés után veteránokkal állították szembe, holott csak fokossal, és használhatatlan pisztollyal voltak felfegyverezve." Huguet ezredes és Labarre százados magyarázta Mayemek: „egy 900 fős ezredükből mindössze 700-an tértek vissza, a 140 gránátosból 18 maradt életben." Csak Kiscellen keresztül 6000 sebesültet szállítottak, és nincs Körmend és Graz között olyan temető, ahol nem nyugodnának francia katonák. A zalai lovasezred egyik tisztje írta a naplójába: ,,[a lovasezredünk] többször elegyedett a francziák előcsapataival. Amíg a hátráló sereg Győr felé haladt szomorú látvány volt utunkban jobbról-balról kifáradt lovakat, embereket, társzekereket az árokba dőlve segítség nélkül elhagyva szemlélni, itt-ott kegyetlen botozásokkal illetni." Több elszórt utóvédharc ellenére Ettingshausen újra és újra beérte a fősereget. A veszteséglistán a veszprémi felkelő lovasezred 98 és a pesti lovasság 280 katonája szerepelt. Beauharnais a magyar veszteséget 600 főre tette, amelynek kétharmada fogoly, mindenekelőtt pesti lovas. A francia veszteségeket 100 és 200 fő között becsülhetjük meg. A somlóvásárhelyi francia összpontosítás nagyon nyugtalanná tette Veszprém lakosságát, ahol csak a somogyi felkelők egy osztaga tartózkodott. A városi tanács egy különleges általános tanácskozást hívott életre, hogy megbeszéljék Veszprém helyzetét. „Minthogy az ellenség a folyó Júniusnak 10-dikén Fő Herczeg János seregét Tüskevári környékben utói érvén, már szomszédságban csatázna, sőt mint hallik, tegnap és ma Pápa városáig benyomult, onnét a mi seregeinket kihajtotta, maga pedig Pápát megszállotta (...) méltán tarthatni tőle, hogy erejét ezen környékre, s városba is kiterjeszteni fogja." A városnak meg kellett tanácskozni az esetleges francia megszállással kapcsolatos ügyeket. „Hogy pedig a belső bátorság annyival is inkább fenntartasson, naponként a város, a Nemes Vármegye a Quartély-házakhoz hat és hat strázsát kirendeltetnek, kik ott éjjel, nappal készen lenni, s a parancsolattul várni fognak." Június 12-én estére Pápát a franciák teljesen elfoglalták. Beauharnais este 9 órakor érkezett az Esterházy-kastélyba. Magyarász írja: „Később pedig az ütközeti zajnak megszűntekor újólag felásván [...], papi segédlet s minden harangok zúgása mellett, a Szerzetes férfiak, a polgári és Franczia Katonaság kíséretében egész egyházi díszlettel általam eltakaríttatták a nélkül, hogy a fáradtságomért csak szóbeli köszönettel is fizettek volna. A holt tetemnek letételkor szokásos háromszoros tisztelet lövéseket a polgári katonaság egyedül végezé. Ezen Generális halála nagy rendetlenségnek lett szülője: a Francziák ugyanis a Felső-Majorokban rablottak, a Kálvária körül lakozó Tímárnak borait pedig kieregették (...) Fel akarván jegyezni a halottak anyakönyvében mind ezen Generálist mind pedig a Francziák közül minden általam eltemetetteket, tudakoztam nevük- és rangjukról, de ezeknek megtudhatásától azon egyszerű feleletük által, hogy az efféle jegyzeteket maguk teendők (...) És itt fekszik tulajdonképpen oka annak is, hogy a városunkban elesett és eltemetett Francziák nevei a holtak könyvébe írva nincsenek." Macdonald tábornok 13-án érkezett Pápára. Az ő feladata volt Marmont és Broussier tábornokok délkelet-ausztriai hadműveleteinek megfigyelése és ha szükséges, támogatása. A katonák kirabolták a Református Kollégium pénztárát (322 forint 44 krajcár), és csak a bátor professzornak, Márton Istvánnak köszönhető, hogy a könyvtár megmenekült a dúlástól. A városi kasszát is kirabolták (5268 forint), és sok városi polgár pénzét is elvették. Zsoldos főorvost is riasztották, aki a bencés kolostorban