Nagy-L István szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 11. (Pápa, 2006)

1809 és Pápa - FERDI IRMFRIED WÖBER: A pápai ütközet 1809. június 12-én

FERDI IRMFRIED WÖBER A PÁPAI ÜTKÖZET 1809. JÚNIUS 12-ÉN A pápai ütközetet június 12-én, tehát a győri döntő csata előtt 2 nappal vívták. A kialakult szituáció megértéséhez több napra korábbra vissza kell mennünk. Mindenekelőtt korabeli forrásokat szeretnék használni, mert ezek adják leghitelesebben a történéseket. A francia hadsereg különféle irányokból érkezett Magyarországra. Eugene de Beauharnais alkirály a francia Itáliai hadsereggel Wiener Neustadt és Sopron felöl nyugatról, Macdonald Heiligenkreutz és Körmend felől délről, Montbrun Neusiedl és Sövényháza felől északról indított támadást. Az Itáliai hadsereg Lauriston tábornok által vezetett elővédje a badeni csapatokkal május 29-én érte el Sopront. A badeni testőrgránátos ezred története a következőről számol be: „A badeniekét a magyarok, mint első ellenséget nagy csodálkozással fogadták." Egy másik helyen: "von Esleben hadnagy portyázó különítményét tőrbe csalták és elfogták". Lipszky János alezredes szerint legkésőbb június 7-én már mindenki előtt világossá vált, hogy az „ellenség Sárváron és Kapuváron keresztül nyomul előre", és a háború a magyar korona területére is kiterjedt. Lauriston tábornok növelte a lakosságra nehezedő nyomást, mert túszokat ejtett, köztük egy zsidót is. János főherceg hadseregének 21 ezer emberével, amellyel Itáliában valóban sikeresen működött, Ferenc császár és Károly főherceg visszahívta, és János főherceg hiába szerette volna Beauharnais-t, aki mindössze 18 ezer embert vezetett, még a magyar határ elérése előtt megtámadni. Ezzel meg tudta volna akadályozni, hogy egyesüljön Lauriston 3^1 ezer fős elővédjével, és Macdonald 18 ezer katonájával. A válasz előbb elmaradt, és amikor végre megérkezett már túl késő volt. Június 7-én hagyta el Körmendet és Pápa irányába indult, ahova 10-ről 11-re virradó éjszaka érkezett meg. Lauriston már 9-én Sárvár mellett egyesülhetett Beauharnais-val, és Macdonald is megérkezett 10-én Körmendre. Az első összecsapásokról Foky ezredes * a pesti lovasezredből a következőket jelentette: „Lauriston két lovasezreddel és bajor szabadcsapattal Sárvárnál megtámadta Gosztonyi ezredest, és Karakó felé vetette vissza." A magyar nemesi felkelőknek kellett a franciák támadási irányát és erejét felderíteni. Wilhelm Meier egy badeni orvos írja visszaemlékezésében: „nagyon kevés volt a jó ivóvíz az emberek és lovak számára, és egészen 8-ig (...) a portól és hőségtől sokat szenvedtünk". Az előrenyomulásról írja: „az utakon (...) több halott és súlyosan sérült osztrák [hevert], többnyire szablyavágás okozta sebesülésüket" és „mint általában