Nagy-L István szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 11. (Pápa, 2006)
1809 és Pápa - FERDI IRMFRIED WÖBER: A pápai ütközet 1809. június 12-én
a tüzérségünk nagy sikerrel tüzelt, és az ellenség erösebb ütegeit el tudta űzni." Június 10-én János főherceg ismételten levelet írt Károly főhercegnek azzal a kívánsággal, hogy Sárvár és Szombathely irányába támadást indíthasson, hogy a franciákat kiverhesse Magyarországról. Június 12-én Pápán kapta meg a választ, mely szerint védekezően kell viselkednie és Győrbe kell menetelnie. János főherceg hadseregéről József főherceg, Magyarország nádora, és a magyar nemesi felkelés parancsnoka írja: „A lovasság nagyon gyenge, különösen a dragonyosok és a svalizsérek, de külsejük elég jó. Az én ezredem jó állapotban van, és elég erős. Az Ott-huszárok is, de állapotuk középszerű. A gyalogság, az Esterházy-, az Alvinczy-gyalogezredek és a gránátosok kivételével gyenge, elrongyolódott, sok újonccal. A landwehrzászlóaljak nyomorúságosan öltözöttek, legénységük kiképzetlen." 1 Ludwig Stransky történész „Napoleon és Ausztria" című könyvében egy korabeli forrást idéz, amely megerősíti ezt a véleményt: „Valóban ezen felkelők megpillantásakor az ember nem tudta visszafogni részvétteljes mosolyát: ezek a jó emberek a minden esetre a legjobb akarattal voltak, de jószerencse kiküldte őket a világba, de egyikük sem tudta, hogy mihez vagy hova tartanak egyáltalán." Június 11-én a francia elővéd elérte Nyárádot. Beauharnais azt várta, hogy Pápa mellett megütközik János főherceggel, de mivel az osztrákok Pápa alól is visszavonultak, a franciák Borsosgyőr mellett visszaverték a magyarokból álló utóvédet, amely Pápára vonult vissza. A francia 7. Huszárezred története írja: „12-én a hadsereg Merse alatt [a Marcalon] hídon kelt át, és Pápa irányába indult. Az alkirály egy magaslatról az ellenség egész hadseregét látta harckészültségben. Montbrun hadosztály tábornok, a lovasság tábornokai és tisztjei nagy lelkesedéssel vonultak át a síkon, és megtámadták az ellenség lovassági egységeit, egy kiváló és meglepő manőverrel. Örömmel figyelte a két óráig tartó harcot a beérkező Colbert, Grouchy és Grenier tábornok." A História Domus a következőket írja a harcról: „János Fő Herczegnek 18 ezernyi fegyveresei küzdőtérre kiállottak ugyan a városon kívül eső Borsos-Győri úton, mintha megütközni készültek volna; azonban miután két kisszerű álgyúból néhány vak lövések elhangzottak, csakhamar visszavonulván, Nagy Győr felé irányzák lépteiket, míg a Felkelő Nemes Csapat szinte nyakra-főre Csót nevű helységnek iramlott. Én, egy Cs. Kir. Tábornok és még többen a toronyból szemléltük az egész jelenetet, mindaddig, míg a Várhoz közelítenek; ekkor ugyanis, nehogy valaki lármaharangot kondítson, mindnyájukat leparancsolám. Láttuk a toronyból az egyes harcolókat, láttuk osztályokra alakulni a Francziákat, és különbféle irányban előrenyomulni, mintha a Győr felé vonuló János Főherczeget megelőzni volna céljuk útjában." A francia főerő június 12-én érte el Kiscellt. Röviddel hajnali hat óra után a József főherceg-huszárezred parancsnoka, Geramb ezredes jelentette, hogy 300 francia vadász támadta meg. Az első támadás délután 4 órakor indult meg a borsosgyőri kapunál. Jacquinot dandára 1. lovasvadász ezredének 2. és 3. százada élén Ayét ezredes vezette a rohamot, de az Alvinczygyalogezred 3. zászlóalja visszaverte őket, és a támadás során Ayét ezredes egy cigány katona lövésétől megsebesült, és sebesülésbe július 14-én bele is halt. Az Alvinczy gyalogezred jó rendben, harcolva vonult vissza a Főtér irányába. Itt erősítést kaptak, a József főherceg- és az Ott-huszárezredek, és a pesti nemesi felkelő lovasezred részei csatlakoztak a gyalogsághoz. A kőhídnál és a szomszédos utcákban elkeseredett harcok 1 Veress D. Csaba fordítása: VERESS 110. (a szerk.)
