László Péter szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 9-10. (Pápa, 2004)

UGHY ISTVÁN: Rekonstrukciók és a hantai „gödrös ház". II. közlemény

„... a falvak legjellemzőbb építményei még mindig a veremházak. A 12. században azonban ezeknél is találkozunk bizonyos változásokkal, minthogy egyre kevesebb lesz az igazi veremház, egyre több lesz köztük a nagyobb alapterületű, és gyakoribbak lesznek a két ágas - szelemenes tetömegoldástól eltérő házak is. A 12. század végétől aztán látványosan megnő a több osztású épületek száma..." Megint a kérdéses „ház"! Mit nevezünk igazi veremháznak? Egyáltalán miért nevezzük háznak azt a fantomalakzatot, amit elképzelünk az ilyen-olyan méretű gödreink belsejébe, vagy gödreinkre szerkesztve. Ne feledjük, most itt az 1100-as évek végéről van szó, amikor már többosztatúvá válik, a mi? (többosztatú gödrök? Gödrök sora?) Nem arról van szó, hogy a felszínre épített házak mellett vannak gödrök, vermek is? Lásd a XXXII. táblát, ahol a telkeken - az „életek"-en majd mindig a verem - pince is szerepel. Az a tény, hogy ezek a telkek a 18-19. században vannak „lencsevégre" kapva, mit sem von le elméletünk értékéből. Mert már feltételeztem korábban, hogy, ami létezett a 18-19. században, az létezett sokkal, de sokkal korábban is (máskülönben tanuk rá a gödrök). Azért találnak a régészek épp elég sok gyanús szerkezetű jelenséget is a földben. Sokukra magyarázatot sem találni. A XIV. táblán ezekből a „gyanús" szerkezetű „házakból" válogattam össze egy csokorra valót. Szerintem a pincés házak is ide tartoznak. Ezek is a múltból alakultak pincéssé. A 9. és a 10-es ábrán közelebb férkőzünk a témához. A 9-es ábra a „A-D" rajzos példáimat Balassa M. Iván tanulmányából vettem (A Balaton-felvidék népi építészete, Szentendre-Veszprém, 1997. 11 1-121. o.). Gömöri János rekonstrukcióját (XIII. tábla, „H") akartam aláhúzni ezekkel a példákkal. Feltételezése hihetően megállja a helyét. Az én „E" rajzom és fotók, ugyanezen okból került a többiek mellé, jó, hogy a 19. században épült házról van szó Torockón, de a szintek építése (3 szint), gondolom, itt is ősrégi gyakorlatot követ. Egy gödör így is végezhette „életét". A 10. ábrához fűzök még néhány gondolatot. Méri Istvántól idézek előbb: „Mindenesetre ez a ház a láthatólag hozzácsatlakozó különböző jellegű építményekkel együtt olyan zártabb egységet sejtet, amely pillanatnyilag egyedülálló Árpád-kori településeink ma még szétesőnek látszó szerkezetében". (Rég. Füzetek Ser. II. 12. Bp., 1964). Egy ilyen „modern" háznál aztán mindent el lehet képzelni, mestergerendaszerü képződményt, mely azokkal a szelement-tartó ágasokkal zsonglőrködik, amelyeknek alsó végei nem nyúlnak le a földig. Ugyanez a középen vonuló „kisegítő" tartja a sátor, vagy szabadkémény alapját, amely természetesen a kemence - tűzhely - fölé van szerkesztve (másfajta, más jellegű füstfogót is el tudunk képzelni a tűzhely fölött). A téglafalú részleg mennyezete lehet, hogy le is volt padlásolva. Miért ne, ahol már mestergerenda is van all. században (?!). Úgy is el tudom képzelni az épület első, téglás részét, hogy felfelé fele tégla-, fele sövényfonatú fal volt ablakokkal. Mindkét variációra csináltam rajzot. A hátsó fertályt más alakú fedél is fedhette. Ennek padlószintje már eleve le volt süllyesztve, de a téglás traktus padlója - szerintem - magasabban is lehetett (mint tudni, az objektum belső járószintje teljesen szét volt dúlva). Még csak annyit jegyzek meg, hogy ezt a Méry-féle házat - az én rajzolatomban - gondolom sokszor, sokan fogják még közölni. Fontos, nagyon fontos, hogy a régész rajzos formában is el tudja képzelni azt, amit ás. Áldásos csoda az lenne, hogy ha a régész rajzolni is tudna!!! ízes, gazdag, autentikus rekonstrukció nélkül mit sem ér a régészet!!!