László Péter szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 9-10. (Pápa, 2004)

UGHY ISTVÁN: Rekonstrukciók és a hantai „gödrös ház". II. közlemény

A XIV. táblából külön kiemelem a Hantai együttest (11. ábra „A"), mert ez az ásatás már tovább szította bennem a kételkedést, a „gödörházak" iránt. Ilon Gábor a következőket mondja ezekről, erről a jelenségről: „meglehetős unikumnak számít a korabeli Kárpát-medencében a földfelszíni, legalább kétsejtü (kiemelve általam), kemencével rendelkező, részben fal alapárkos házunk" (96/2 sz. lásd az ábrán „A"). Majd így folytatja: „Takács Miklós (szerint) a Bodrogközben földfelszíni és földbemélyített traktussal is rendelkező házakat tételez fel a legújabb kutatás". (Pápai Múz. Ért. 6. 305. o.) valamint (A Kisalföld Népi Ép. Győr, 1993. 33-34 és 10. kép) A 10-1 1. századról szól az ásatás! Nagyon örvendek, hogy részt vettem ezen az ásatáson, mint ásó is, és szemfüles rajzoló is. Ha nem a gépi humuszoló, tolólapos szerkezet kezdi meg az ásatást, talán többet is megtudunk ezekről a középkori objektumokról (vagy talán, ha több pénz fordíttatik az ilyen ásatásokra!?). Egy ilyen kora középkori faluásatást több éven keresztül lehet folytatni. Sok érdekes dolog kerül felszínre. Jelen esetben néhány darab „ház", de több is rejtőzködik a földben, s a környező kertek földjében is! A 11. „A" ábrán vastag, szaggatott vonallal meghosszabbítottam a gödrök hajdan volt „gazdáinak" (felszíni házak) vonalát. Önkényes az irányválasztás (?), de némi nyomok sejtetni engedtek ilyen megoldást. „Házat", felépítményt, ki-ki egyenként képzeljen el a gödrök felett, mögött. Válogatni a gazdag, illusztratív anyagból lehet (azért rajzrekonstrukció is készült). Megjegyzem, én szigorúan mindig a hajdani magyar népi építészetből indulok ki. Azt hiszem, nem járunk messze a valóságtól, hogyha feltételezzük: minél közelebb férkőzünk a vas-, bronz-, réz-, kőkorszakhoz, annál szebbek, impozánsabbak lesznek a felszíni házaink. Megint kezdhetném a rigmust citálni: „képzeljük el azt a paradicsomi állapotot, mikor az egész kontinenst sok évszázadon keresztül erdők borították" ... Ma ezt nem tudjuk elképzelni, mert mára már megváltozott a természeti környezetünk, mára már elszegényedtünk, elsatnyultunk észbeli hozamszinten is! Még szerencse, hogy van néhány mélyedés és annak van két darab ágasfa gödre! Ide viszont kénytelen vagyok beiktatni Bihari Gábortól a következő gondolatot (id. mü fentebb, 84. o.): „Furcsa mód a Kárpát-medence ősi lakói siettették is a nomádok felbukkanását. Erdöirtásos, égetéses földművelésük olyan károkat okozott az Alföld akkori erdeiben, hogy azok többé nem tudtak regenerálódni - tehát a szó szoros értelmében maguk alatt vágták a fát. Ez pedig nagyban hozzájárult ahhoz, hogy négyezer éve a Kárpátok ívén belül is megjelent a fákkal ritkásan tarkított füves sztyeppe, és vele együtt az első nomád népek." A honfoglalásig még közel háromezer év van! Az Alföldön viszont ezen évezredek alatt egy más jellegű építkezési technika is meggyökerezett, ugyanaz, mint a sztyeppén. Vagyis vályogfalú, nádfalú, sárfalú stb. falú házak is készültek, gondolom gödrökkel, vagy anélkül. Éppen ezért, ha nézzük a rekonstrukcióimat a 11., 15., 16., 20. ábrákon, vagy a XX. táblán, láthatjuk, hogy én a könnyebbség kedvéért cölöpökkel erősítettem falaimat. Ilyen építkezés esetén azonban a gödröcskék majdnem mindig jelentkeznek, körülölelve a centrumot, jelen esetben a nagy gödröt. Viszont cölöpeimet kiválthatom alapozás nélküli vályogfallal, sárfallal, úgy ahogy az Györffy Istvánnál alább írva találtatik. Helyettesíteni lehet boronafallal, mert a sztyeppén ilyen szerkezettel is építkeztek. Ebben az esetben a gödör körül semmi nyoma a falaknak! Az ásató a „házait" begyömöszölheti a gödörbe, a hajdani gazdag, hatalmas életteret lezsugoríthatja 3x3-as,