László Péter szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 9-10. (Pápa, 2004)

LÁSZLÓ PÉTER: A nádor-termi Pápa festmény. A pápai Fö tér a 17-18. században

vábbi elemekkel bővítette és kiegészítette. A festményen ugyanis egy gazdagon díszített emlékművet látunk. A korintoszi oszlopfő tetején egy szoboralak áll, amely akár lehet Szűz Mária is, ez a festmény alapján egyértelműen meg nem határozható. A hasáb alakú talapzatot négy oldalán konkáv vonalú, fölül és alul befelé forduló csigavonalban végződő tagozatok díszítik, amelyeken egy-egy, összesen négy szoboralak áll. Sok tekintetben hasonló Mária-emlékmű áll Gödöllőn, amelyet Grassalkovich Antal megrendelésére Martin Vögerl osztrák szobrász készített 1749-ben - hainburgi és nyitrai munkáinak mintájára. A gödöllői emlékmű talapzatának kiképzése erősen emlékeztet a pápai szobortervre. Négy sarkán itt is, konkáv vonalban ívelő, alul és fölül befelé forduló csigavonalban végződő tagozat s rajta négy szoboralak látható. Gödöllőn a talapzat négy sarkán Szent Teréz, Szent Antal, Szent Flórián és Szent Rókus szobrai állnak. Azt nem tudjuk, hogy Pápán mely szentek szobrait tervezte Pilgram a szobor talapzatára, de magának az emlékműnek a felépítése is azt sugallja, hogy itt is egy Immaculata, Szeplőtelen fogantatás oszlopról van szó. Az 1739-ből származó tusrajzon ennél jóval egyszerűbb oszlopot látunk, tetején egy szoborral. Az ilyen jellegű oszlopos köztéri emlékművek ebben a korban Magyarországon szinte kizárólag csak vallásos jellegűek, s ezen belül valójában csak két félék lehettek, vagy Szent Háromság szobrok, vagy Mária emlékművek, Máriaoszlopok. Az Esterházy-családban élő Mária tisztelet érthetővé tenné, hogy gróf Esterházy Ferenc Szűz Máriának kívánt volna emléket állítani Pápa Fő terén, a plébániatemplom homlokzata előtt. A Mária emlékmüvek egy csoportjának ikonográfiája, s szimbolikus tartalma is támogatná ezt az elképzelést. A Szűz Mária szeplőtelen fogantatásához kapcsolódó ikonográfia Isten anyját, mint a „Napba öltözött asszonyt", vagy az „Apokalipszis Asszonyát" jelenítette meg, a holdsadon és az eredendő bűnt szimbolizáló kígyó fején taposva, kinek fejét csillagokból álló korona díszíti. Eredeti ikonográfiái jelentését átértelmezve a barokk korban Szűz Mária ezen alakja a török pogányság és a reformáció elleni harcot, s a felettük való győzelmet is szimbolizálta. S ennek az értelmezésnek itt Pápán abban a korban mindkét aspektusában az Esterházy-család szemében aktuális jelentése volt. Gróf Esterházy Pál Fraknón 1664. január 8-án kelt végrendeletében, illetve az ehhez április 25-én fűzött kiegészítésben többek között ezt a rendelkezést tette: „Vagyon még egy fogadásom is a kit most is nagy örömöst véghez vinnék, úgymint a pápai piarczra lévő státuának föl állítása, mely már kész is, és csak föl köll csináltatni, kire kérem feleségemet vitesse véghez, mivel nagy szükségemben fogadtam az én Istenemnek; holott ottan nem lehetne a háború miatt fölállítani, a lauretomi kalastrom piacza közepin állíttassák föl."

j2 Bár Esterházy Pál konkrétan nem nevezi meg, de bizonyosan egy Mária-emlékről van szó végrendeletében. Ugyanis ezt egyértelművé teszi az a rendelkezése, hogy amennyiben a háború miatt nem lehetséges Pápán, akkor a szobrot a burgenlandi Loretomban állítsák fel. Loretom pedig az itáliai Loretto mintájára létrehozott nagy zarándokhely, a Mária kultusz egyik jelentős központja volt. Az itteni kultuszt a hely akkori birtokosa, Hans Rudolf von Stotzingen alapította, aki itáliai útjáról 1644-ben magával hozta a lorettoi Szűz Mária szobor másolatát, s azt egy kis kápolnában helyezte el, s mellette a serviták számára kolostort alapított. Néhány év múlva, 1650-ben a hornsteini uradalom Loretommal együtt gróf Nádasdy Ferenc birtokába került, aki a csodatévő Szűz Dr. MERÉNY 1911, 152.