László Péter szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 9-10. (Pápa, 2004)

UGHY ISTVÁN: Rekonstrukciók és a hantai „gödrös ház". II. közlemény

ványrajzokat a XVII. táblán, a Lükő-rajzok mellé, ezt a hajdani állapotot így jobban szemléltetve. A „ház'" zárt „doboza" jól elkülönülve leledzik az egész konstrukció testében. A konyhát, ereszt, pitvart pedig nyáron használják! A 19-es ábra megörvendeztet minket egy „B" rajzzal is, amely a „C" mintájára készült, de itt az ágasfák tartják a koszorúgerendákat. A doboz-elv itt is működik. Végül a „D" rajzokról is néhány szót. Miért kerültek ezek a 19. századi épületek a másik kettő szomszédságába? Ezek a szép archaikus épületek, melyek magukon viselnek minden elképzelhető ősi jegyet, az oszkói szőlőhegyi pincenegyed csoportjában találhatók. (Zágorhidi Cz. Csaba mutatja be őket kis könyvecskéjében, melynek címe: „Az oszkói szőlőhegy pincéi".) A lakópincék elég terjedelmesek, belső terük ugyanúgy „abajgat" egy kisebb menyezettel zárt miliőt, mint a másik két fent nevezett társa. Igaz, hogy a „B" meg „C" csak az én képzeletemben élő valóságok. Hajdani meglétüket már sosem fogjuk tudni bizonyítani. Tehát a nagyobb zárt térbe az elkülönített lakódoboz elve itt is érvényesül. Nagyon remélem, hogy idáig érthető volt minden. Rengeteg információt kellett egy-egy fejezetbe sűrítenünk. Igaz fejezetek nincsenek...! Az idézetfolyam viszont hömpölyög tovább. H. Csukás Györgyi jegyzi meg a „Bakony és Balaton-felvidék népi építészete" c. írásában, hogy „Holl Imre a Sarvalyon feltárt, különböző korú és fejlődés különböző stádiumait képviselő lakóházak alapján felvázolta azok fejlődéstörténetét. A többsejtű lakóház, az Árpád-kori kemencés-ház, a különálló kamra (vagy pincéskamra) (lásd. a 9. ábrát még egyszer U.I.) - összekötésével alakult ki a 14.századra. A korábban két különálló helyiséget összekötő középső helyiség fűtetlen lakókamra lehetett. Kevésbé konkrétan, de a kétsejtü lakóházakra is érvényesen inkább úgy fogalmazhatnánk, hogy a ház többsejtűvé alakulása nem a lakóház belső osztódásával (Isd. Lükö G.-t fentebb, és a XXXII. táblát U.I.), hanem a korábban különálló különböző funkciójú építmények összekapcsolásával történt." („Ház és ember 2.", 26. o.) Barabás Jenő, Gilyén Nándor arra következtetnek (a „Magyarság népi építészete" 21. oldalán), „hogy legalább már a 13-14. században számolni kell több helyiségből álló, vagy legalábbis nem egyetlen építménnyel bíró gazdaságokkal". A 15-16. században már uralkodónak látszik a két-, három-, vagy többhelyiséges ház, s ez azt valószínűsíti, hogy a második helyiség építése már két-három évszázaddal korábban (tehát 1 100, 1200, 1300-as évek! U.I.) megkezdődhetett a köznépi rétegeknél is." ... „A Dunántúlon és a Kisalföldön..., ahol a felszíni épületek a legkorábban terjednek el, a második helyiség minden bizonnyal egy leginkább kamrának nevezhető építmény lehetett. Itt az egysejtű lakótér mellé egy további helyiséget építettek, amelynek feltehetően ugyanúgy szabadba nyíló ajtaja volt, mint a lakótérnek. Ez az új helyiség csak vegyes rendeltetésű lehetett, ahol szerszámokat, terményeket, ruhát stb. tároltak, de alhattak is benne. A sarvalyi pincés házak - amelyeket az ásatok a legrégibb rétegbe sorolnak - azt a lehetőséget is felvetik, hogy a második helyiség pince volt. Ez esetben az sem lehetetlen, hogy az egykori veremház mellé (800, 900, 1100-as évek U.I.) a fejlődés során egy felszíni épület került, s funkcióváltás történt. Az újabb épület vált kemencés lakótérré, s a régi veremház raktár jellegű mellékhelyiséggé, pincévé alakult." Néhány sort idézek itt az ereszről Gilyénék könyvéből. (Barabás Jenő, Gilyén Nándor: „Magyar népi építészet", 22, 23. oldal). Szó van az 1200-as években épült Székelykeresztúri házról (1981-ben ástuk meg ezt a „házat" hárman: Benkő E., Székely