László Péter szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 9-10. (Pápa, 2004)

UGHY ISTVÁN: Rekonstrukciók és a hantai „gödrös ház". II. közlemény

A. és Ughy i., rekonstrukciókat is merészkedek készíteni erről a „házról"). Földfelszín alól indult talpfákról, melyek összeácsoltak voltak, felmenő faláról élénk képet festettünk. A minuciózus rajzolás és figyelés sokat segített, hogy megfejtődjék a fal anyaga (deszkaborítású vályogtégla-féleség) egyértelmű: félig mélyedő veremből - süllyesztett ház - induló felmenőfalu ház volt. (Lásd a XXII. táblát is.) A bejárat felöli oldalon É-Ny felé még folytatódhatott valamiféle objektum, ami a hajdani járószinten leledzhetett, de ezt egy újkori út melletti mély árok elásta (a rajzon ez feltüntetve). Tehát a felmenő fal miatt mondják Barabásék. hogy: „mindez nem mond ellent annak a néprajzi feltételezésnek, amely szerint a felszínre emelkedés után a ház további bővülése egy részben vagy egészben nyitott <eresz> hozzátoldásával történt, amely alföldi ház pitvarához hasonlóan csatlakozott a házhoz" (ugyanis belső talpfával történt osztás is van a házban). Folytatva az idézést: „A jelentős lépés mégis az eresz megjelenése, ami az írásos forrásokban a 16. században már feltűnik, s így keletkezése ennél valamivel korábbra tehető. Nincs adatunk arra vonatkozóan, hogy a tető kieresztése mikor vált olyan mértékűvé, hogy eresz lett belőle, de feltehetően a 14., 15. században már létezett, ha általánosnak ekkor még nem is tekinthető." Feltevésemet pont az eresz mikori, meg és nem létére alapozom. Azt teszem fel, hogy eresz már a kezdetek kezdetén volt. (Lásd a XXXIII. táblát.) Csak nem nevezték eresznek - színnek, meg egyébnek is nevezték, amint láttuk -, mert a felszíni ház melletti alkotó - dolgozó gödröt fedte. Ugyanis a hajdani ház, amelynek nem leljük nyomát, cseppnyi volt, kieresztett eresze alatt csak úgy lehetett leledzni, ha annak földjét lemélyítették. Miután a házak nőttek a talpfa, meg a felpucikolás következtében, a gödrök már nem kellettek az eresz alatt, és eltűntek, de az is megtörténhetett, hogy pincévé váltak és kamra került föléjük, lásd Gömörinél vagy Balassa M. Ivánnál. A 14., 15. században az „appendixet" már eresznek hívják. Nem tudom ez a mese mennyire állja majd ki az idők próbáját, elfogadható lesz-e vagy sem? A felpucikolás most megint megragadt bennem. Pöce, pucik = gödör, felgödrözés, gödörfeltöltés. Én most is azt állítom, hogy a kezdeti időkben, az egyszerű házakban is falun, tanyán kellett, hogy valami megoldást találjanak az emberek a fűst elvezetésére. Különösen abban a korai időben, mikor a tűz éjjel nappal égett a tűzhelyen. Ha igaz az, hogy a putrival kezdődik minden, akkor pont a putri predesztinálja a lakóját arra, hogy megépítse az első füstfogót, vagy kürtőt. Továbbiakban ezt a konstrukciót már be lehet vinni a felmenő falu házba. Ha pedig nem a putrival kezdődik a magyarság élete itt, akkor hogy ügyeskedik, hogy a padlás feltalálása előtt ne kapjon füstmérgezést a kis „kotyecban". Figyelemreméltó ellentmondásos gondolatot bontok ki az alábbi idézetből. (Barabás J. tanulmánya az 1970-es etnográfiából.) A lakóház fústtelenítése kapcsán írja a következőket: „A változatok áttekintése után próbáljuk meg ezeket elhelyezni a fejlődés menetébe. Először azonban foglalkoznunk kell egy szorosan ide kapcsolódó épületrésszel, a mennyezetté!. Megkockáztathatjuk azt a hipotézist, hogy a lakóház füstté len ítésének problémája akkor jelenik meg, amikor mennyezetet is építenek. (A neolitikum - bronzkorban volt mennyezet, a második szint az alsónak volt a mennyezete. Lásd még Wolf Mária mennyezetét is a 10. századból U.I.). Korábban ilyen kérdés nincs, hisz a szabadon vagy kemencében égő tűz füstje akadály nélkül felhúzódhat a mennyezet alá (vagy kimehet az egyik fedetlen traktusba, lásd a magasan felpupolyázott héjazatokat Erdélyben U.I.). Sok résen könnyen eltávozhat, a lakókat alig zavarja. A mennyezet beiktatásával sokkal kisebb légterű és jóval zártabb helyiség keletkezett, amelynek füstmentesítése