László Péter szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 9-10. (Pápa, 2004)
UGHY ISTVÁN: Rekonstrukciók és a hantai „gödrös ház". II. közlemény
juk a <szövőszék helyét>, ennek neve Olténiában <argeaua> ... az argea Jalomita megyében földbe mélyített négyszögű helyiség. Itt helyezik el a szövőszéket, s itt szőnek az asszonyok. A sötétség és a nedvesség kedvez a kender és len fonálnak. A Buzäu patak medencéjében az argea 2.50 x 3,50 m nagyságú, kb. 2 m magas főidbe mélyített szövőverem. Konstrukciójához hozzátartozik négy oszlop. Az argea-ban egy gödör is van a nyüstök felemelésére szolgáló lábító megfelelő elhelyezésére, a térdmagasságú gödörbe állva dolgoznak az asszonyok.'" Csak nem leltünk rá a veremlakásainkban majdnem mindig jelen lévő kis munkagödrökre ? Tovább: „az argeához hasonló fonó-szövő verem az archeológiai leletek során a 10-12. században Dobrudzsából is előkerült. Nagysága 2,30 x 1,90 m, a mélysége 1,40-1,55 m. Vladutiu I. - nem ismerve a probléma további vonatkozásait - csupán azt mondja, hogy a félig földbe mélyített „argea"' ÉszakOlténiában minden parasztudvarban megtalálható volt, s a horizontális szövőszék elhelyezésére szolgált. Az „argea", mint kultúrelem igen régi, s a terminológia autochton a román nyelvben". Folytatom: „az argea terminológia balkáni kapcsolata nyilvánvaló (macedón ... „fürdökunyhó", Strabonál ... „a kimerek földbe mélyítet háza"), s a szó trák-dák eredetének a valószínűségét nem lehet kizárni." Gunda Béla aztán kitér magyar vonatkozásaira is. A Nyírségben álltak még ilyen veremlakások az 50-70-es években (lásd a 18. ábrát, az „A" ábra rajzát, Gunda : „Ház és ember 2.", 104. o.). Ezekben laktak is. A kétsejtü helyiségben istálló is volt, itt tartották ősszel a kitilolt kendert. Magát a fonást a leányok és asszonyok mindkét helyiségben végezték. Gyapjút is tartottak itt stb. Ezek a kezdeti „házak" a vagyoni helyzet javulásával az állatokra maradtak. Gunda következtetése ezekről az építményekről: „Ezeket a magyar veremházakat nem kívánom párhuzamba állítani a balkáni munkavermekkel. Kétségkívül azonban, hogy a tiszántúli veremházak is őriznek a balkáni munkavermekre emlékeztető hagyományt: az állati melegtől, a trágyától melegített helyiségben végzett fonást." A 18. ábra, „B" sorozata egy cigány-házat" örökít meg Makkai János kisformátumú tanulmányából (Kőkori cigány telep a szocializmus virágkorában. 31. kép). Mint említettem az első részben, sokat fogok idézni Gunda Bélától, mert úgy érzem, hogy ráleltem a végső megoldásra, rátaláltunk a magyar verem „ház" igazi funkciójára, egy igazi munkagödörre. S mérete azért nem változik, mert egy családnak ekkora hely elég volt a gyapjútartásra és a szövés-fonásra. Csodálkozom, hogy Gunda Béla ezen tanulmánya egy régésznek sem ütött éket a fejébe. így gondolkodom, a mi gödreinket szemlélve, ha a munkagödörben szőttek-fontak, fürödtek, vagy egyebet csináltak, hol laktak 1000 évvel ezelőtt. Még kellett legyen a telken egy lakógödör, „ház"??? Ebben az esetben talán két gödröt kellene találni meghatározott távolságon belül, vagy még többet?!! Istállókat, pajtát is? A telek tele kellene legyen gödrökkel; de nincs! Ergo: a pajta is. de a lakóház is mindenképpen földfelszínre épülhetett. Tehát földfelszínre épített la kóház nyomait kell keresni akkor, amikor gödörre találunk. Csak sajnos mindig elkésünk, már az ásatás eltüntette a felszíni nyomokat. A gé pi humuszolás már csak a gödröt engedi lélegzethez jutni. Még egy időre Gunda Béla tanulmányánál maradva idézzük a következőket: „... a római történet-írók többször említik a germánok földbemélyített éléstárait és munkahelyiségeit ... ezek a veremszerü kamrák és munkahelyiségek, Tacitus közlése szerint, a hideg ellen trágyával voltak fedve . így könnyen megmagyarázhatjuk a ófelnémet „tung", a középfelnémet., tunc" jelentését. A tung (ma dunk, dunke stb.) korábban felnémet területeken földbeásott, trágyával fedett szövöhelyiség elnevezésére
