László Péter szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 9-10. (Pápa, 2004)

UGHY ISTVÁN: Rekonstrukciók és a hantai „gödrös ház". II. közlemény

szolgált. Az ófelnémet „tung"-al függ össze a német „dung", amelynek az eredeti jelentése trágyába vájt szövőverem, pince, női helyiség lehetett.'" No, lám! A nyugat sem fog megszabadulni a trágya „illattól'*. Még szerencse, hogy nincs olyan szorgalmas rajzolójuk, mint nekünk, aki minden gödörre putriházat rajzol, s régészeik, akik e putri - veremházakból lakóházat bűvölnek. Viszont el kell ismernünk, nyugat, és a környezetünk, mint mindenben, kürtő, kémény, kemence, pest, talpfa stb., stb., stb., a gödörben is megelőzni látszik minket, sőt a gödröt, mily döbbenet, ellátják még egy trágyafedővel is! De haladjunk tovább. Gunda Béla így ír: „A frankoknál, burgundoknál és frízeknél a "tung" terminológia helyett a <screunia, screuna, screona> elnevezést találjuk, amely azonban semmi esetre sem a latin <scrinium>-mal függ össze, hanem a középangol <scren>, újangol <sreen> ... terminológiával ... eredeti jelentéséről az ófrancia <escregne> ... stb., újfrancia <écraigne> nyújt felvilágosítást, amely Champagne-ban, Burgundiában és Picardiában veremszerü trágyával fedett helyiséget jelent, ahol a nők és gyerekek esténként fonni gyűlnek össze ... A <dyngja> , <frauengemach> Skandináviában is ismeretes volt, mint részben földbe mélyített és trágyával fedett helyiség ... A <dyngja>-ról tanulságosan fejti ki W. K. R. hogy az állatok gondozásával foglalkozó nők már a germán múltban téli időben állandóan, vagy időszakonként, az állatokkal együtt laktak. Az istállóban terjengő nedves meleg igen kedvezett a gyapjú megmunkálásának. Ezért az istálló az asszonyok és leányok sajátságos tartózkodási helyévé vált ... (a legények udvarolni tehát istálló- tehénnézőbe mentek. U.I.) Észak-Skandináviában a leányoknak az istállóban való meghúzódása feltehetőleg a nőknek az ősi északi veremházakban való lakását váltotta fel. A lakóépület mellé épített istálló a keleti és északi germán lakáskultúra vívmánya" ... stb. Azt hiszem ennyi elég alátámasztéknak ahhoz, hogy nyilvánvaló legyen, mi a gödreink természetrajzához valamilyen ehhez hasonló tevékenységet kéne kitaláljunk. Nagy csalódást éreztem, miután elolvastam Gunda B. tanulmányát, hogy rólunk, hun, avar, későbbi magyarokról, a rómaiak nem jegyezték fel, hogy mi is trágyába vájt gödrökbe fontunk-szőttünk. Ha ez megtörtént volna, nem kellene észt veszejtve keresnünk gödreink igazi funkcióját. És végül Liikő Gábor. A XVII. tábla megelőzi azon táblákat, amelyek már kísérleteket mutatnak be, miliőket arról, hogy egyes rekonstruktőrök szerint, hogyan nézett ki a magyar múlt. Talán úgy lesz érthető a XVII. tábla, hogyha átrágjuk magunkat a rajzokon, az elsőtől az utolsóig. A régi rajzokat saját megfogalmazású vázlataimmal tettem ízesebbé. Nem véletlenül frissítem fel őket. A lényeg, amit Lükö G. megfogalmaz tanulmányában („A magyar lélek formái", 1942. Bp., 243-275. o.): „... az a tanulság számunkra, hogy az indo-germán ház belső differenciálódás útján nyert külön lakó és főző helyiséget, valamint kamrákat és istállókat, a magyar viszont különböző célokat szolgáló kisebb épületekből tevődik össze

. Ebből következik, hogy az egységes, ez meg összetett képet tár elénk." XXXII. tábla „I", „J", valamint „A", „B", „C". Ebből az idézetből az is következhet, hogy a gödör, verem, a putri is egy különálló építmény lehetett. Valószínű, így is volt, de nem mint lakóház leiedzett más építmények között; ezt azt hiszem, örökre el is felejthetjük, vagy esetleg külön élettel csatlakozott az igazi házhoz.