László Péter szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 9-10. (Pápa, 2004)

VARGA ÉVA TERÉZ: Adalékok a gecsei szőlőhegy népéletének történetéhez

ha parányi emléket is, de állítsak ennek a szorgos, egyszerű, becsületes, mindig magyar jobbágynépnek." Szabó András nagyapja, Cseh Lajos, valamint Kiss Gyula, Papp Zoltán, Zeles Béla, Szokodi Imre gecsei lakosok segítségével, történeti adatok hozzáadásával megírta a szőlőhegy históriáját. Kiss Sándor polgármester és Pfilfné Bagics Judit körjegyző Szabó András munkáját felhasználva a Szemelvények Gecséről sorozat első köteteként sokszorosított formában, fényképekkel és Kiss Sándor zárszavával ellátva mindenki számára hozzáférhetővé tette az értékes néprajzi adatokkal is szolgáló dolgozatot. Mivel a község kevés határral rendelkezett, a gecsei szőlőhegy mindig is létfontosságú volt a helybéli emberek életében. A szőlőhegyen az intenzív szőlőművelés mellett gyümölcsöt és zöldségféléket is termeltek a tőkék között. A megtermett többletet a pápai piacon értékesítették. A szőlőhegy hegyközség volt, a törvények mindenkire egyformán vonatkoztak. A hegy-gyűlések időpontját dobolással jelezték, s mindenki köteles volt ezen megjelenni. A Középső dűlő volt a gyűlések helyszíne, s a két hegypásztor innen indult el ellenőrizni, hogy mindenki eleget tett-e kötelességének. A hegyközség élén a hegybíró állt. kisebb kihágási ügyekben, például lopás, tilalmas időben végzett munka. Előírta a szüret megkezdésének időpontját, a végzendő közmunkákat. A szőlőhegyet az Alsó-, Középső- és Külső-, valamint a Csonka dűlők alkotják. A Középső dűlő van a legmagasabb helyen, a legjobb napjárásban. Itt teremnek a legjobb minőségű borok. Máig is él az emlékezetben a történet, hogy az élelmes gazdák, akiknek a rosszabb minőségű helyeken volt a szőlője, a borkereskedő érkezésének hírére középső dülőbeli pincébe vitték át eladásra szánt nedűjüket. A szőlőhegyet árok vette körül. Bejutni csak a hegykapukon keresztül lehetett. Egy-egy kapu nagykapuból és a gyalogosok számára kisajtóból állt, Csorvási Károlyék, Kiss Gergelyek, Tarró Dénesék birtokainál voltak. A vásárolni szándékozó kofák nem jöhettek be hegybe, a kapun kívül kellett várakozniuk, s az eladó terményeket a helyükbe vitték a hegybeliek. A szőlőhegy rendjére a puskával, tölténnyel, számozott tarisznyával ellátott hegypásztorok vigyáztak. Büntetést szabtak ki az ajtó, a kapu nyitva hagyásáért, s azért is, ha a kofák a tilalom ellenére bejöttek a hegykapun. A hegyben gyermek, vagy idegen csak helybéli kísérővel tartózkodhatott. E szokás a hegyközség megszűnése után is még sokáig fennmaradt/' Szombaton délután és vasárnap tilos volt a hegyen dolgozni. Szombaton délben háromszor lőtt a hegypásztor, ezzel adva jelt mindenkinek a távozásra, melyet aztán a hegypásztorok ellenőriztek is. Az utolsó hegybíró Szabó András egyik adatközlője, Szokodi Imre (Csutor) volt. A híres hegypásztorok nevét is sokáig megőrizte az emlékezet: Szálai Mihály, Kereszt József. Rakocsa Pál, Vasvári Péter (Kóc), Csillag György. Közülük a leghíresebb Rakocsa Pál volt. A róla szóló nótát még ma is ismerik többen az idősek közül: 6 A gecsei szőlőhegy története 5. old