László Péter szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 9-10. (Pápa, 2004)
LÁSZLÓ PÉTER: A nádor-termi Pápa festmény. A pápai Fö tér a 17-18. században
mény a 18. századi topográfiai valóságot és Pilgram rendezési tervét - amely a kastély környezetére is kiterjedt - ötvözi, akkor ezek az ellentmondások megszűnnek. Nagyon is természetes tehát, hogy a festményt és a korabeli valóságot csak oly módon szabad egybevetni, hogy egyéb adatok alapján elhatároljuk azokat a részeket, amelyek gróf Esterházy Ferenc és Pilgram városrendezési koncepciójához tartoztak és csak tervek voltak egyenlőre. A város központja a 18. század első felében Pilgram rendezési terve elsősorban a Főtérre, s annak sem minden részletére terjedt ki. Arra, hogy valójában hogyan nézett ki a város központja ebben az időben, mindenekelőtt a Maynczek-féle kataszteri felmérés szolgáltat pontos adatokat. Körülbelül ugyanebből az időből származik az lavírozott tusrajz, amelyet Károly Sándor lotharingiai herceg, Mária Terézia sógora 1739-ben Pápán tett látogatása alkalmával készítettek. 20 Ez a rajz a várost éppen az ellenkező irányból, tehát északkelet felöl ábrázolja, mint a Nádor-termi festmény, s számunkra tulajdonképpen jól kiegészíti a festményen kevésbé látható részekkel a korabeli város képét. Ugyanezen a korból származik Pongrácz Gáspár leírása Pápa városáról, amely 1733-ban jelent meg Nagyszombatban, tehát azt a szerző egy-két évvel korábban fogalmazhatta meg. 21 Mindezek és egyéb források alapján már némi fogalmat alkothatunk magunknak arról, hogy milyen volt a 18. század első felében Pápa, annak Fő tere, s összevetve ezeket az adatokat a Nádor-termi festmény ábrázolásával jói körvonalazható, hogy mire is terjedt ki Pilgram rendezési terve. Hozzátéve mindehhez azt is, hogy a Nádor-termi festmény Pilgramnak egy olyan rendezési tervén és rajzán alapult, amelynek elkészítésére feltehetően már 1743. áprilisában megbízást kapott, így ha feltételezzük a kép minden részletében a topográfiai hűséget, akkor az az 1743-as állapotokat kellene, hogy tükrözze. De éppen a fenti források alapján bizonyos, hogy Pápa központja nem így nézett ki az 1740-es években. Az 1730-as évek elején már nagy ütemben folytak - bizonyosan már Pilgram tervei alapján - az átépítési munkák a várban. Ezzel összefüggésben megszüntették a belső várba vezető régi középkori bejáratot és az épület tengelyében egy szélesebb, kényelmesebb és kevésbé meredek bejáratot és utat építettek, amely a vizesárkon átvezető hídon ért a „piarcz"-ra. 22 A régi kapu maradványai még álltak, megvolt a bástyák és sáncok nagy része is, s a tóparton, az épülő kastélytól északkeletre kertek húzódtak. A piactér, a tulajdonképpeni Főtér közvetlenül a belső várat elválasztó vizes árok és a középkori plébánia templom északi fala között terült el, közepén egy emlékoszloppal, 2 "' feltehetően Mária-oszloppal, amelyet még az 1660-as években gróf Esterházy Pál emelt. A tér keleti irányban a tóig, illetve a tó partján álló északkeleti házcsoportig terjedt, míg a nyugati oldalon, a várárok északnyugati sarkánál szintén egy különálló házcsoport zárta le a piacot. Ezt a házcsoportot már az 1730-as évek elején - nyilván ugyancsak a kastély építésével összefüggésben - lebontásra ítéltek. Az itteni házak Maynczek kataszteri térképén már számozást sem kaptak, hanem mint „domus destruenda" jelölték azokat. Ezeket az 211 RÓZSA 2000, 25. kat. szám, 33, XII. kép. 21 Ifj. HERMANN 1999. 22 Ifj. HERMANN 1999, 33-34. 23 Az 1739. után készült lavírozott tusrajzon mindez jól látható. RÓZSA 2000. 25. kat. szám, 33, XII. kép.
