László Péter szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 8. (Pápa, 2003)
TÓTH G. PÉTER: Emberevők - Törökverők. A magyarokról kialakított sztereotip képek és a vég vidéki lakomák kérdése
lis magatartás univerzális szimbóluma. ~ Az európai világ expanziója és a kolonializmus hatására a nyugati felfedezők elképzeléseiben a nem európai embert gyakran tartották „emberevőnek", nem embernek. A jelenségnek gondolt metafora leírására használt „kannibalizmus" szó történetével Peter Hulme foglalkozott behatóbban Colonial Encounters című munkájában. Ebben megpróbálta nyelvészetileg is végigkövetni a kifejezés karrierjét. Az eredetileg a spanyol Antillák szigetein élő népek megnevezésére használt szó (Carib) spanyol közvetítéssel került az európai nyelvekbe, jelentése "emberhúsevő" volt. Az angol és más nyelvekben először a 18. század végén tűnt fel, bár hasonló hangzású megnevezések már korábban is ismertek voltak. 84 A 16-18. századig azonban gyakrabban használták az „anthropophagus" megnevezést az európai utazóirodalomban, mely az i.e. 3-4. századi klasszikus görög szövegek hatását mutatva a mindenkori Európán kívüli, nem emberi népek megnevezésére szolgált. A nem civilizált vagyis a barbár, máshol a nem ember megnevezés szinonimájaként használták a rómaiak is. A korai keresztényekre épp ezért süthették az emberevés stigmáját, mint ahogy erről Andrew MacGowan is ír, aki szerint a keresztények a kor megítélése szerint nem mások voltak, mint „par excellence ősi kannibálok". 8 '^ A szó és a jelenség irodalmi kiteljesítését azonban a felfedező-, az utazó-, valamint a történetírói irodalom teremtette meg. A nyugati világ rácsodálkozott a "civilizálatlan" népekre és emberevőknek gondolta őket. Éppígy jártak el az Európa peremén élő népekkel is, akiket hasonlóképp civilizálatlannak és gyakran oly vadnak gondoltak, hogy az emberhúsevéstől sem tartóztatják meg magukat. % ^ ^ Revei szerint a magyarokról kibontakozó kép „feltehetően nem egyenes vonalú folyamat" eredményeként, hanem „újrafeldolgozások meg-megszakadó sorozataként" jött létre. Szövegről szövegre állt össze „a szélsőségek halárvidékének képe", ahol „minden túlnőtt a megszokott mértéken: a királyok termete, hőstetteik, étvágyuk, vitézségük és kegyetlenségük." Eckhardt Sándorra hivatkozva a francia történész ezen folyamat utolsó előtti „kiadásaként" fogja fel az emberevő óriás és a magyarok nemzeti karakterének társítását a 19. század „múlt felé forduló képzeletvilágában." 86 Revel-lel egyetértve láthatjuk tehát, hogy a magyarokról kialakított sztereotípiák miként változtak, és a periféria lakóiról alkotott képek miként élesedtek, illetve egy-egy eset kapcsán miként torzultak el újra és újra. A megismerés, a tartós egymás mellett élés hatására a végvidékek népei a nyugatiak szemében fokozatosan humanizálódtak. A magyarokról alkotott, kez„.. .a means of survival in emergencies, a symptom of mental aberration, or a metaphor." William Arens, The man-eating myth: anthropology and anthropophagy. (New York City: Oxford University Press, 1979). 84 Peter Hulme, Colonial Encounters: Europe and the native Caribbean, 1492-1797 (London: New York: Methuen, 1986) 85. V.o. még a témáról Annerose Menninger, Die Macht der Augenzeugen: Neue Well und Kannibalen-Mythos, 1492-1600. (Stuttgart: Steiner, 1995) Beiträge zur Kolonial- und Überseegeschichte 64. Annerose Menninger, „Die Kannibalen Amerikas und die Phantasien der Eroberer. Zum Problem der Wirklichkeitswahrnehmung außereuropäischer Kulturen durch europäische Reisende in der Frühen Neuzeit." In: Hedwig Röckelein (Hrsg.), Kannibalismus und europäische Kultur. (Tübingen 1996) Forum Psychohistorie 6, S. 105-132. A témáról magyarul Urs Bitterii, „Vadak" és „civilizáltak". Az európai-tengerentúli érintkezés szellem- és kultúrtörténete. (Budapest: Gondolat, 1982). 8Í Andrew McGowan, „Eating People: Accusations of Cannibalism Against Christians in the Second Century", Journal of Early Christian Studies 2 (1994) 438. 86 Revel. Idegen tükörben, 79-80.
