László Péter szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 8. (Pápa, 2003)
NAGY ISTVÁN: A pápai ütközet 1809. június 12-én
esetben egy kockázatos, esetlegesen jelentős veszteséggel járó támadás megkísérlése esztelenség lett volna. A borsosgyőri állás megtámadása belefért egy elő- illetve utóvédülközet kereteibe, mert Andrássynak nem volt tüzérsége, 103 és vele szemben Montbrun és Grouchy némileg számbeli fölényben volt. Ezt a manővert a francia lovasság mintaszerűen hajtotta végre, és a harc méreteihez képest jelentős veszteséget okoztak ellenségeiknek, de egy tüzérséggel támogatott gyalogsági állás megtámadásának kockázata túl nagy volt. Eugène a frontális támadás helyett megparancsolta Grouchy tábornoknak, hogy déli irányból kerülje meg Pápát, hogy elvágja a még Pápán állomásozó osztrák és magyar utóvédeket a téti úton vonuló főerőktől. 106 Grouchy a Colbert-dandárt kivonta a borsosgyöri állásból, és széles ívben elindult Pápa megkerülésére. Pontos útvonalát nem ismerjük, de valószínűleg széles ívben haladhatott, mert a Pápa déli bejáratánál állomásozó kis csapat az Alvinczy-gyalogezred 3. zászlóaljából nem nyitott tüzet. A megkerülő manőver közben Grouchy csapataihoz újból csatlakozott Sahuc hadosztályának dandára, amelyet Grouchy a hosszabb úton demonstráció céljából kikülönített. 107 Grouchy manővere jelentette azt a veszélyt, amely a pesti lovasezredre leselkedett. A dél körüli harcban veszteséget szenvedett ezredet csaknem háromszorosan múlta felül Grouchy lovassága. Harc esetén ez a döntő francia fölény a pesti lovasezred megsemmisülését vonhatta maga után. A pestiek szerencséjére az éber Gosztonyi János ezredeskapitány felismerte a fenyegető francia hadmozdulatot, és idejében kiadta a parancsot a gyors visszavonulásra. Arra már nem volt lehetőség, hogy az ezred Pápára visszaforduljon, és a győri úton induljon el, mert a szűk városi utak lassították volna a menetet, ezért Gosztonyi Kis-Gyimót felé indította csapatait, hogy Takácsi táján csatlakozhasson a főerőkhöz. A sietve végrehajtott menetet siker koronázta, és sikeresen ki tudtak bújni a francia kelepcéből. Ez a manőver - bár nem hozott látványos, csatában elért sikert - nagyon fontosnak bizonyult, mert egy egész lovasezredet mentett meg a biztos megsemmisüléstől, és Gosztonyi ezredeskapitány helyes ítélőképességét dicséri. Az ütközet első szakasza a francia lovassági támadás leállításával lezárult. Ez a szakasz tisztán lovassági utóvédharcként zajlott le. Feltűnő, hogy egyik oldalon sem vetettek be tüzérséget. A magyar csapatok oldalán a Kálvária-domb mellett felállított csapatok között találunk egy lovasüteget 1 8 , de ez az üteg a harcba nem avatkozott bele, csak a francia lovasság üldöző előrenyomulását akadályozta meg, veszteséget francia oldalon nem okozott. 109 A francia oldalon a könnyűlovasságnak nem volt rendszeresített 105 Zwiedineck 155. 106 Grouchy 32. 107 Grouchy 32. m Azt egyik forrás sem tisztázza, hogy a Belső-Ausztriai Hadsereg és a magyar nemesi felkelő seregek állományában lévő három lovasüteg közül melyikről van szó. 109 A pápai História Domusban Magyarász József a déli ütközetről a következőt írja: miután két kisszerű álgyúból néhány vaklövések elhangzottak, csakhamar visszavonulván. Nagy Győr felé irányzák lépteiket, míg a felkelő nemes csapat (:Insurgensek:) szinte nyakra főre Csót nevü helységnek iramlott." A szöveg nem utal ana, hogy melyik harcoló fél tüzérsége lőtt, de az csak a Kálvária-dombról előrevonuló lovasüteg lehetett. Eszerint az üteg csak két lövést adott le. Természetesen nem vaklövésröl volt szó, azt csak a katonai dolgokban járatlan plébános hitte. A visszavonuló lovasság a pesti lovasezred volt.
