László Péter szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 8. (Pápa, 2003)

NAGY ISTVÁN: A pápai ütközet 1809. június 12-én

tüzérsége. A gyalogoshadosztályok tüzérségi állományában általában két-három lovaslöveget találhatunk, de ezek jelentősen le voltak maradva a lovasság mögött.

110 3. 3. A második francia támadás. Harcok Pápán Az első francia támadás leállítása után beállt szünetben Grouchy megkerülő manőverét leszámítva jelentős csapatmozgások nem történtek. A Belső-Ausztriai Hadsereg egységei tovább folytatták a menetüket Tét felé.

111 A menet lassan haladt előre, mert a késői indulás után a katonáknak sietni kellett a francia támadás miatt. Ez néhol kavarodást szült, ami jelentősen lassította a haladást. János helyesen határozott, amikor a tüzérségi tartaléknak, és a málhának Teszéren keresztül Komárom felé jelölte ki az útirányát, mert ennek a nagy trénnek már nem lett volna lehetősége a téti utat használni, és menthetetlenül a franciák kezébe esett volna.

11 Ennek a két nappal később vívott győri csatában nagyon káros következménye lett, mert János főhercegnek le kellett mondania a tüzérségi tartalékáról, valamint tartalék lőszerkészletének jelentős részéről, ami nagyban csökkentette a csapatok harckészségét. A hadsereg menetének védelméről gondoskodó Ettingshausen tábornok a pápai katolikus Nagytemplom nyugati tornyából szemlélte az ütközetet néhány tiszt, és a plébános társaságában. A toronyból egészen Nyaradig szemmel lehetett tartani az utat. Délután három óra körül a toronyban lévők megpillantották a felvonuló francia főerők egy részét, a Nyaradon keresztül menetelő Grenier-hadtest két hadosztályának oszlopát.

111 A Kertán át Dáka felé felvonuló Pachtod-hadosztály olyan nagy lemaradásban volt, hogy csak késő este, sötétedés után érkezett Pápára. Ettingshausen nem tett semmiféle intézkedést az Alvinczy-gyalogezred 3. zászlóaljának támogatására, így a zászlóaljnak egyedül kellett szembenézni a hamarosan megújuló francia támadással.

114 Eugène Beauharnais hadosztálytábornok, a francia Itáliai Hadsereg főparancsnoka négy órakor rendelte el Montbrun lovasságának a támadást. Ezúttal gyors, vágtában kivitelezett lovasrohamot kellett Montbrunnek végrehajtania. Támadásában segítségére volt, hogy Eugène a Séras- és Durutte-hadosztályok lovastüzérségét (feltehetőleg négyhat löveget) elörerendelte, hogy támogassa a rohamot. A legfontosabb feltételnek a Kálvária-dombon állást foglaló lovasüteg semlegesítése tűnt.

113 Ezt a feladatot a lovastüzérség kezdetben sikerrel oldotta meg, ami lehetővé tette Montbrun ezredeinek a frontális rohamot. A lovastüzérség bevetésében, és a lovasroham támogatásában az elő- és utóvédharcok jellegzetes manőverét fedezhetjük fel. Bár a könnyülovasságot csak korlátozott mértékben lehetett elsöprő erejű rohamra felhasználni, az elővédharcok folyamán a franciák mégis előszeretettel alkalmazták ezt a manővert. Kisebb, elszigetelt ellenséges gócpontok tüzérségi támogatással történő felszámolására gyakran szükség volt. 110 Bowden 1 18-120. Az Itáliai Hadsereg tüzérségi anyaga nem érte el a szervezetszerű mennyiséget, így nem lehet az előírt lövegszámot (hadosztályonként négy lovaslöveg) bizonyosnak tekinteni. 111 Bodnár 43-44. 112 Kisfaludy 113. História Domus 66-67. 114 Weissenbacher 394. 115 A francia tüzérség számára és működésére nem rendelkezünk pontos adattal. A források - részletezés nélkül - működő tüzérségről szólnak.