László Péter szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 8. (Pápa, 2003)
TÓTH G. PÉTER: Emberevők - Törökverők. A magyarokról kialakított sztereotip képek és a vég vidéki lakomák kérdése
kezére adták, aki a város vesztőhelyen négy részre vágta, és testének négy darabját Szeben városának négy sarkán, a városfalon kívül karóra tűzte. Ez május vége felé történt. " 77 [...] „ Ugyanebben az időben a Szebentől tizenötezer lépésnyire fekvő Reiz faluban egy anya - éhen halt vagy az ő keze által veszett - fia holttestét, nehogy kárba menjen, maga falta fel: tulajdon testével lakatta jól testét. Nincs szándékomban, nem is tudnám megtenni, hogy az ország minden zugát végigkutassam, minden elrejtett helyét felderítsem, minden ember lelkiismeretének titkait felfedjem. Ha mindezt lemeztelenítve meg lehetne mutatni, nyilván szörnyűséges látvány tárulna az emberiség szeme elé. Tudomást szereztünk sok más borzalomról is, amit másutt láttak vagy hallottak. Nem egykönnyen lehetne elmondani, mennyi csapással sújtotta ez alatt a három esztendő alatt az egész országot a háború, az éhínség és a járvány, ez a három nyavalya, melyet az emberi nem pusztítására a tatár őrjöngés zúdított erre a világra. " 78 A végvidék vadságát leghívebben bemutató lakoma-történetek mellett a klasszikusnak és nemzetközi témának számító történeteket is megtaláljuk a Magyarországról szóló beszámolókban. Ezek közé sorolhatjuk a zsidók ellen felhozott vérvádakat, illetve a cigányok ellen megfogalmazott kannibalizmus vádját. Bonfini az 1493. év eseményeinek leírásánál említi azt a nagyszombati történetet, mely szerint a felhozott vérvádak zsidók elleni pogrommá fajultak: „Ezekben a hónapokban néhány nagyszombati zsidó, aki bizonyos kegyetlen és borzasztó bűnben megmakacsolta magát, elnyerte méltó büntetését. Tizenkét férji meg két asszony titokban elfogott egy szabad születésű keresztény gyereket, bevitte egy közeli házba, és ott a szerencsétlent azonnal megfojtotta, aztán ereit felvágva - míg lelkét lassan és apránként kilehelte - vérét részint megitták, részint eltették mások számára, testét földarabolták, és részenként elföldelték. /.../ a vallatás során az asszonyok a kínzástól való félelmükben az iszonyatos tett egész lefolyását föltárták; vallomásuk alapján a nádor, aki egyben a város elöljárója is volt, megparancsolta, hogy néhány bűntársat a piacon máglyán égessenek el, a többieket, akik kevésbé látszottak vétkesnek, súlyos pénzbüntetésre ítéltek. [...] Mind e szörnyűség az üdvösség nég>százki79 lencvenharmadik esztendejében esett ezer fölött. " A középkori vérvádak újkori párhuzamának tekinthetjük a cigányok ellen megfogalmazott kannibalizmus-vádakat. Minderre egy magyarországi példa is akad. 1782-ben Hont megyében letartóztattak 132 romát, kiknek vezére, Sárközi György kényszer hatására bevallotta, hogy számos embert meggyilkoltak, holttestüket feldarabolták, megfőzték, és lakodalmak alkalmával felfalták. A megyei törvényszék minden cigányt halálra ítélt. A szlovák nyelven lezajlott perben a vádlottak tortúra közbeni vallomása így hangzott: - Ebben az évben hány embert gyilkoltatok meg? - Hatot. - Mondd meg nekünk, a Didy Miklós házában egy, vagy három embert gyilkoltatok meg? 77 Szamosközy István, Erdély történere [1598-1599, 1603]. (Budapest: Magyar Helikon, 1981) 363-364. VI. Hebdomas III. könyv. 78 Szamosközy, Erdély története, 364. VI. Hebdomas III. könyv. 7 '' Bonfini, Magyar történet. 254-255. Kulcsár Péter fordítása.
