László Péter szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 8. (Pápa, 2003)
TÓTH G. PÉTER: Emberevők - Törökverők. A magyarokról kialakított sztereotip képek és a vég vidéki lakomák kérdése
- Hármat gyilkoltunk meg ottan, úgy, hogy sokan voltunk és megfogtuk őket és kalapácsokkal a fejüket ütve gyilkoltuk meg. Az asszonyoknak azt mondtuk, hogy ott künn kiabáljanak és énekeljenek, hogy a falusi emberek ne hallják. - Az a véres kő miiyen? - Az, amelyen a meggyilkolt ember fejét, lábát, kezét levágtuk. - Megmutatnád-e a helyet, hol a kiásott testet máskor eltemettétek és elástátok? - Megmutatnám, nem messzç a falutól az erdő alatt, egy fiatal tölgyfa mellett, nem messze a patakocskától. - Milyen az a véres deszka, amely a Didy Miklós házában találtatott? - Azoknak a meggyilkolt embereknek a vére volt. Szembesíttetett Porontyival az iránt, hogy a leölt emberek húsát megfőzték és megették, kinek ugyanazon Porontyi szemébe mondta: Már hiába, te összevagdaltad, és az asszonyok, nevezetesen Tököli Katalin megfőzte és nekünk adta és így mi mindnyájan ettünk belőle. - Igaz, én is, mint valamennyien, megettük azt, és én azt a többiekkel fölvágtam, megfőztem és megettem. A csontokat megégettük, és még a víz mellett szétszórtuk. 80 A vér- és kannibalizmusvád mellett a magyarországi végvidékek egzotikuma a török kiűzésével sem kopott meg a nyugatiak szemében. Ekkor azonban már nem a törökverőket látták bennünk, hanem egy primitív, elmaradott, barbár nemzetet. A nyugati közvélemény megváltozása miatt a horrorra éhes olvasó és nézőközönség nem hősöket, hanem vad gyilkosokat és gonosztevőket követelt az új médiumok oldalaira. így válhattak szenzációvá az 1728-as szegedi boszorkányhisztéria tömegjelenetei, vagy a magas rangú hivatalos személyek megszólalását is kiváltó magyar vámpír-esetek. 81 A 18. század elejétől a holland, német és francia újságok egyre több magyarországi vámpírtörténet, boszorkányhistóriát, vérvádat közöltek, így többek között a Hamburgische Correspondenz 1725. évi 121. száma, A berlini Vossische Zeitung 1732. évi 37. száma, a boroszlói Schlesicher Nouvellen-Courier 1736. évi 164. száma vagy a bécsi Vossische Zeitung 1755. évi 55. száma. Michael Ranfft német orvos 1728-ban a magyar vámpírokról írt könyvet, Augustin Cal met francia teológus pedig a Sorbonne támogatásával „bebizonyította", hogy a vámpírok általában magyarok. 82 William Arens szerint az emberevés vádja valójában nem más, mint egy metafora. Keletkezési okai nem a kannibálnak nyilvánított, hanem a kannibálnak nyilvánító népnél keresendőek. Ezek szerint az emberevés vádja identifikáló tényező, lehetőség az erkölcsi alacsonyabb rendüség bizonyítására, az idegenség megfogalmazására, a „másik" elhatárolására és a „nem ember" meghatározására. Tehát a kannibalizmus az antiszociá80 Puskás Péter - Végh József, Előítélet és vérpad. Az 'emberevő' cigányok pere. (Budapest: Mikszáth Kiadó, 1998). Honti emberevő cigányok pere / Anthropophagi Zingari Comitatus Hontiensis (MOL, C 39, Acta General ia). 81 Klaniczay Gábor, „ Gerard van Swieten és a babonák elleni harc kezdetei a Habsburg monarchiában." In: A felvilágosodás jegyében. Tanulmányok H. Balázs Éva 70. születésnapjára. Klaniczay-Poór-Ring szerk. (Budapest, 1985) 33-69.; Béla Köpeczi, „Les Vampires de Hongrie: un scandale des Lumières." Aries populäres (1981)7. 82 Michael Ranfft, De mastificafione mortuorum in tumulis. (Lipsiae, 1728) és Michael Ranfft, Tractai von L. Kaun und schmatzen dertodten in grobem. (Lepzig: Taubner, 1734); Calmet, Dissertations, 275, 280-283.
